Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT
tölt Zürichben, majd élete utolsó szakaszában rimaszombati pap és borsodi esperes lesz. Az 1660-as években a miskolci lelkészek között másodikként szerepel Beregi János neve. Ő 1654-ben tanul Franekerben, 112 majd Utrechtben, ahol egy verse kelteződik, amelyet az Angliai independentizmus című munka végére írt. A fentiek alapján a miskolci lelkészek képzettségéről elmondhatjuk, hogy bizonyos esetekben egészen kivételes képességű és műveltségű személyek voltak néha még a másodlelkészei is Miskolcnak. A képhez azonban hozzátartozik, hogy mindeme kiváló adottságok ellenére nem az itt eltöltött évekre esik egyik felsorolt lelkésznek sem a jelentősebb tevékenysége. Kérdés, hogy vajon a környezet, a város adott-e keveset a lelkészeinek, volt-e képtelen kellő megtermékenyítő erővel hatni reájuk? Igaz ugyan, hogy Miskolczi Csulyak István még voltaképpen csak a pályája kezdetén van, amikor miskolci lelkész, s tevékenysége majd csak később fog kiteljesedni, amikor zempléni esperes lesz: de például Tolnai Dali János idekerülésekor már javában benne volt a puritanizmus küzdelmeiben - mégis, szinte alig történik említés arról, alig „veszi észre" a város, hogy itt töltött másfél évet. Emellett sem a tehetséges Beregi, sem pedig Harsányi nem maradnak meg itt hosszabb ideig. Kérdés, hogy volt-e ebben bármilyen szerepe a városnak, illetve a városban kialakult életnek, főleg akkor, ha tudjuk, hogy a miskolci eklézsia még a lelkészek időnkénti panaszai ellenére is - meglehetősen kényelmes megélhetést biztosított a lelkésznek? Miskolczi Csulyak István naplójából tudjuk azt is, hogy az 1616-ban történt távozásakor miskolci lelkészsége után nem felelt meg neki sem az ónodi, sem pedig a szikszói parókia: „1616. január 2-án ugyanis nagyságos Rákóczi György Bankházi Gáspárral hitlevelet küldve, az ónodi gyülekezet vezetésére tisztességgel meghívott. Ezt a helyet a helység piszkossága miatt visszautasítottam, mert egészségemre nagyon ártalmas lett volna. A következő hónapban, február 14-én ugyancsak nagyhirtelen a szikszói polgárok 112 RMK III. 572. p
