Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

hívtak meg a gyülekezet vezetésére. Ettől nem idegenkedtem volna, ha a parókia épület kényelmetlensége nem jelentett volna akadályt."

113 A miskolci református egyház első jelentősebb virágkora annak a Szentlászlai Balázsnak a szolgálati idejére esik, akit a jegyzőkönyv szerint Kassáról hívnak Miskolcra első papnak 1653-ban. Ő, aki itteni lelkészi hivatala mellett a borsodi esperesi tisztet is betöltötte, 1656-ban végez vizitációt a városban (is), és működése alatt sokat javul a lelkész, a másodlelkész, valamint az iskola helyzete. A későbbi években - úgy tűnik - folytatódik az egyház virágzása, a város adakozó kedve a korábbiaknál jelentősebb, és egyre többször találkozunk olyan adatokkal, amelyek a parókia, az iskola rendbehozataláról adnak hírt. A MAGISZTRÁTUS ÉS AZ EKLÉZSIA A város vezetésének és az újjáalakult egyháznak a kapcsolata az 1411-ben megszerzett kegyúri jogból eredeztethető.

114 Az éppen e jog gyakorlása révén meghívott első protestáns prédikátorral együtt érkezik a városba a reformáció, tehát éppen a város magisztrátusának a döntése alapján történik meg a vallásváltás. Nincsenek adataink arról, hogy hogyan ment végbe a folyamat, azt azonban tudjuk, hogy a kolostorok lerombolása, a szerzetesek számának gyors csökkenése mindenképpen előkészíthette a változást. Balassa Zsigmondné Fáncsy Borbála halála után olyan zálogbirtokosok kerülnek Diósgyőrbe, akik nem ellenzik a protestantizmust, hanem éppen ellenkezőleg, esetenként inkább támogatják azt. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem egy erős földesúri befolyásról van szó, hiszen sem tiltó, sem pedig támogató intézkedések nyomai nem maradtak fenn. Ellentétben más mezővárosokkal, ahol alapítványok tetemek az iskola vagy az egyház javára, Miskolcon néhány nem túl jelentős kivételt leszámítva az egyház és az iskola fenntartójává maga a közösség válik, amelynek látható képviselője a városi tanács. Széttörik a korábbi katolikus hierarchia, maga az intézmény113 Idézi GYULAI É. 1996/a. 66-67. p. 114 Erről lásd KUBINYI A. (szerk.) 1996. 400-414. pp.