Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC HELYE MAGYARORSZÁG TÖRÖK KORI TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGI RENDSZERÉBEN - SZAKÁLY FERENC

közé sorolását országos törvények tiltották (1613: 36.), a folyamat még az 1620-as években is lendületesen folyt. 1629-ben bizonyos Monoki Miklós kereste két jobbágyát Diósgyőr urán, Nyáry Istvánon, aki sietett kijelenteni, hogy azok őfelsége „miskolci hajdú vitézei között" szolgálnak.

45 Mint a dézsmás idézett 1611. évi panaszából jól látható: a státuszváltozás egyáltalán nem vonta ki a termelésből a megnemesedetteket és hajdúvá váltakat, sőt éppen azért áldoztak a megváltakozásra, hogy ezáltal a termelésben és az árucserében kedvezőbb pozícióhoz jussanak.

46 A többé-kevésbé kiváltságolt elemek jelenléte és szaporodása érdekes módon nemcsak a termelésben, hanem a városigazgatásban sem veszélyeztette a szokványos mezővárosi pozíciókat és funkciókat. Bár a tárgyalt időszak nagyobb részében Miskolcon székelt Borsod vármegye magisztrátusa - amely, amennyiben azok nemesek voltak, gyakran járt el miskolci lakosok ügyében is -, a helyi magisztrátus hatásköre csorbítatlannak, sőt a mezővárosi átlagnál jóval kiépültebbnek és erőteljesebbnek tűnik. Miskolc város tanácsa folyamatosan élt szabályrendelet(statútum)-alkotási jogával, rendszeresen szabott ki súlyos, nem egyszer egyenest főben járó büntetéseket, valósággal gúzsba kötötte az itteni egyházat stb. Nem sok jele van annak, hogy a nemesi vármegye és a befogadó mezőváros tisztikara között gyakoriak lettek volna a hatásköri súrlódások, bár a miskolci nemeseknek természetesen joguk volt pereiket a vármegye elé vinni. Hogy a dolgok így alakultak, abban nagy szerepet játszhatott, hogy a vármegyei tisztikar nagyobb része a miskolci nemesek közül verbuválódott, akik akkor is lojálisak voltak lakóhelyük magisztrátusához, ha a főbírói tisztet éppen jobbágyrendű személy töltötte be. (Ennek nem mond ellent, hogy mint mindenütt - jogállásukra hivatkozva a miskolci nemesek is meg-megpróbálkoztak kibújni a bíróság- és tanácsosság-viselés súlyos terhei alól.)

47 45 VARGA J. 1969. 129. p. 111. jegyz. vö. RÁCZ I. 1969. 46 SZAKÁLY F. 1998. 296-301. p. 47 SZAKÁLY F. 1998. 285-296. p., vö. VARGA J. 1967. 242. p. 243. jegyz. (miskolci panasz 1638-ból). Következményeiről általában: ZIMMERMANN E. 1904.