Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA

A HABSBURG-HATALOM MEGERŐSÖDÉSE, GYŐZELME A RENDEK ÉS A TÖRÖKÖK FÖLÖTT I. Rákóczi György halálával a térség számára véget ért a viszonylagos védettség időszaka. Az eddig kényszerűségből távolmaradó Habsburgok azonnal hozzákezdtek befolyásuk megerősítéséhez Erdélyivel, a Portával és a rendekkel szemben. Törekvésük a század második felében több alkalommal a magyarokkal való összetűzéshez, valamint a török háborúk kiújulásához vezetett. A kétirányú küzdelemből Bécs került ki győztesen, a századfordulóra az ország szinte egész területe a fennhatósága alá került, ahol az abszolutizmus kiteljesítését semmiféle belső erő sem akadályozhatta. A Habsburg-uralom erősítése katonai vonalon - bár kétségkívül politikai céllal - 1649-től jelentkezett. A német katonák itteni elhelyezését elsősorban a török veszedelemmel indokolták, azonban ez a lépés egy esetleges erdélyi fellépés és a magyar rendek csatlakozása elleni védekezést is szolgálta. Az 1650-es évek elején Szendrő őrségét gyarapították német egységekkel, majd az 1655. évi törvények Ónodba rendeltek 500 lovast és 400 gyalogost, ahol ekkoriban még a fejedelem csapatai is jelen voltak. Ugyanekkor határozták meg a diósgyőriek létszámát 150 lovas és 250 gyalogos katonában. Közöttük 1662-ben már szinte kizárólag németeket találunk gróf Herberstein parancsnoksága alatt.

141 Bár az 1655. évi törvények a német katonaság magyarországi tartózkodását 3 évben határozták meg, az idő elteltével maradtak, sőt az erdélyi zavargások és a török hadjárat miatt 1660-tól újabb csapatok érkeztek. A leginkább érintett vármegyék (Borsod, Zemplén, Ung, Bereg, Csongrád és Torna) hiába küldték Szirmay Pétert a nádorhoz a törvénysértések, a visszaélések miatt, sem ennek, sem a későbbi tiltakozásoknak nem volt eredmé142 nye. Bécs részéről a magyarországi erősítés fokozásában döntő szerepe volt az új fejedelem és a magyar vezető körök kapcsolatában bekövetkezett lényeges javulásnak. A viszony rendeződésére legfőbb bizonyíték Pálffy Pál nádor és II. Rákóczi György együttműködése, 141 BOROVSZKY S. 1909. 318. 324. 339. p. 142 BOROVSZKY S. 1909. 302. 378. p.