Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA

Az elkövetkező néhány évben ismét erősödött a magyar király és katonáinak befolyása. Az itteni megerősödésükben szerepet játszott az 1636-os mozgolódás idején mutatott helyi hozzáállás. Ekkor a fejedelem és a török ellentétekor a főkapitány és a nádor felhívásainak a vármegyék nem tettek eleget. Helyette gyűlést hívtak össze, felültek és Szabolcsot is csatlakozásra bírták. „Most immár az Erdélyben lévő hajdúsággal az régi szövetséget akarják megújítani" - fejezte be Lippay érsek-kancellárhoz szóló jelentését Sennyei Sándor.

115 Ebben a szervezkedésben kétségkívül a határvidéki, elsősorban az időnként átadott vármegyék vehettek részt. Számukra Rákóczi nemcsak az erdélyi fejedelmet jelentette, hanem azt a legnagyobb magyar főurat, akinek legtöbb birtoka területükön feküdt, fokozván itteni befolyását. Az 1636-os eseményeket követően kimondva a török ellen, valójában azonban a fejedelem fellépésétől is tartva egyesítette Bécs térségünk katonai erejét. Az iderendelt hadak egyben alkalmasnak látszottak arra, hogy szükség esetén megakadályozzák e vármegyék Rákóczi mellé állását. A növekvő katonalétszám egyben az eltartásukra igényelt élelem és abrak mennyiségét is megnövelte. Bár Miskolc elsősorban a diósgyőri várhoz tartozott szolgálattal, a vármegyei kivetésekből a többi településhez hasonlóan, központi szerepéhez mérten részesedett. Borsod ekkoriban sem nélkülözhette legnagyobb helységének hozzájárulását, hiszen még így is előfordult, hogy nem tudta - igaz, részben nem is akarta - teljesíteni a követeléseket.

116 Az előforduló késések komoly büntetéseket vonhattak maguk után, amint azt Keglevich Miklós ónodi kapitány levele is bizonyítja. A kapitány 1639-ben megfenyegette a miskolciakat: kilátásba helyezte a város feldúlását, sőt a főbíró kivégzését arra az esetre, ha nem küldik azonnal „a 100 embert szerszámokkal, a bort, a kenyeret és az abrakot."

117 A várak megerősítésére tehát a törökök és Erdély miatt került sor. Bár a nádor állandóan a „természet szerint való ellenség" moz115 MOL-Filmtár. A. 32. 15399. sz. 116 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. I. 3. Bornemissza Zákány Andráshoz: a vármegye semmit nem küldött a királyi gyalogoknak. 1638. december 25. 117 SZENDREI J. 1886-1911. 2. köt. 181-182. p.