Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA

szigorú katonai szabályzata, amit később több követett. A fejedelem ezek segítségével igyekezett csökkenteni a katonai kihágások számát és enyhíteni mértéküket. Hadseregének összetétele, az említett rendszabályok és a viszonylag folyamatos fizetettség eredményeként sikerült elérnie, hogy a katonaság fosztogatásai jelentősen visszaszorultak,

113 ami kedvezően hatott a lakosokkal való viszonyára. Miskolcon sem jegyeztek fel komolyabb problémát a bethleni hadak garázdálkodásaival kapcsolatban, ami - a már említett körülményekkel együtt - a várost még inkább a fejedelem mellé állította. Az, hogy a város a vármegyékkel együtt hivatalosan Erdélyhez került, egyben a törökökkel szemben is nyújtott bizonyos védelmet. Az 1621. évi szultáni oltalomlevelet 1629-ben Murádé követte, amely ugyancsak védelmet jelentett a túlkapásokkal szemben.

114 A török adózás ugyan megmaradt, de - amint az előző fejezetben láttuk az összeget többször csökkentették. Ebben a néhány évben a császáriak sem zaklatták a szokott mértékben városunkat. Az állandó háborúskodások között szükség volt erre az átmeneti nyugalomra, hiszen az előző évek, évtizedek már jelentős pusztulást okoztak. A fejlődés rendszerint megtört, ilyenkor átmenetileg elszegényedés mutatkozott. A fejedelem három hadjárata természetesen áldozatokkal járt, de viszonylagos védelmet eredményezett. A pozitív tapasztalatok pedig hozzájárultak a hamarosan fejedelemmé választott Rákóczi György támogatásához. Az újabb fegyveres küzdelemre Bethlen halála után 15 évig kellett várni, ami nem azt jelenteti, hogy ez idő alatt nem zavarta semmi a város életét. A térség visszaadása a fejedelem halála után újabb hajdúfelkeléshez vezetett, ami ismét érintette Miskolcot. Azokat a küzdelmeket, amelynek köszönhetően bekövetkezett az erdélyi hatalomváltás és trónra került I. Rákóczi György, nagyobb pusztulás nélkül élte túl a város. Az elszegényedéshez mégis hozzájárult ez az esemény, amit leginkább az adók csökkentésével bizonyíthatunk. Különösen a törökök engedtek nehezen a követelésekből, ha ez mégis bekövetkezett - mint 1628-ban és 1630-ban - abban közrejátszott a település anyagi erejének átmeneti romlása is. 113 NAGY L. 1984. 254. p. 114 SZENDREI J. 1886-1911. 2. köt.