Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

gyei limitatio így sorolja fel a tímárok és vargák termékeit: bocskorbőr (25 dénár), férfi szekernyesaru (1 forint), asszonyi jó saru (65 dénár), cipellős (33 dénár).

501 A vargák a XVII. században mint az egyik legtekintélyesebb mezővárosi kézműipar űzői 1631-ben újabb privilégiumot szereztek 11. Ferdinándtól. A lakoma mellett az új mester egy általa vásárolt bőrből 3 sarut (talán mindhárom említett fajtából egyet-egyet) volt köteles készíteni, s ez a privilégium is rendelkezik az inas felfogadásának feltételéről: ez két talentum viasz és 13 dénár volt. A viasz nem egyszerűen a felvétel díjának kurrens termékkel való megváltása volt, hanem az iparűzés elengedhetetlen feltételének biztosítása, hiszen a mezőgazdasággal szemben, melyet a szabadban, természetes fénynél műveltek, a kézműipar apró, kisablakos, rosszul megvilágított műhelyeiben gyertyafénynél dolgoztak a mesterek és legények. A mészárosok termékének árával szemben a vargáké nem csökkent a XVII. század folyamán, illetve, ha az inflációt figyelembe vesszük, stagnált. 1683-ban ugyanis a férfisaruk ára 1 forint és 75 dénár között mozgott, a legolcsóbb lóbőrből készült, asszonyoknak való piros saru ára 75 dénár, az alábbvalóé 60 dénár, tízesztendős lány 40 pénzért kapott sarut. A vargák a tímárok mesterségét is végezték, az árszabás szerint 1 ökörbőr kikészítéséért 1 forintot, 1 öreg tehénbőrért 75 dénárt, borjú-, kecske-, csap- és juhbőr készítéséért és megfestéséért 21 dénárt kérhetnek. Egy elkészített tehénbőr párja 4 forint, a többi bőrért pedig megfestve 21 dénárral kérhetnek többet, mint amennyiért „szőrösen" vették, 12 dénárral, ha fehéren adják tovább a vargáknak. A város igazgatása a többi céh irányításában is tevőleg részt vett, így statútumalkotásának a céhek szabályozása is része volt, különösen ügyelt, hogy a piaci, termelési kiváltságokkal rendelkező céhek ne adják drágán termékeiket. A város kommunitásának ezen feladatát 1634-ben így fogalmazták meg a vármegyei jegyzőkönyvbe bekerült limitatióban: „Mivel penig az mi szegény varasunknak máig közel száz esztendeitűi fogván megrögzött szokása, és törvény obszerváltatott [= figyelembe vétetett] ebben, hogy midőn látták a városnak gondviselői az 501 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 3. köt. 758. p.