Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

céh- és mesterembereknek mesterségekkel való nem jól éléseket, és munkájúkért felettébb való jutalomnak avagy bérnek kívánságát tehát közönséges deliberatum [- határozat] szerint minden céhes rendeknek, kiváltképpen való limitatiokot avagy mesterségekhez illendő regulákot praescribaltanak [- előírtak], és érdemes szolgalatjukhoz való jutalmot, fezetést és bért rendeltének. Mi is azért már régtí'd fogván eszünkben vévén varasunkban lévő céhbeli mesterembereknek az ő munkájokért való törvénytelen kívánságát, tetszett, hogy ez fogyatkozást illendő orvossággal megorvosoljuk [...] minden céhnek privilegiomait az miskolci bírák és polgárok szerzettek és supplicalták [= kérvényezték], melybűi megtetszik, hogy nem az céhek az varasnak, hanem az város mindenkor praescribalt a céheknek. "

502 A szabók céhes társulása után a céhbe szerveződött további iparosok is a ruházati iparból kerültek ki, 1669-ben ugyanis a miskolci csizmadiák - elválván a vargáktól - is céhprivilégiumot nyernek Lipót királytól. A privilégium a korabeli céhes viszonyok hű tükre, talán valóban a miskolci mesterek kívánalmai szerint készült, ugyanis nincs megnevezve a privilégium mintája. Az oklevél első szabálya igen ismerős a miskolci bíróválasztások hasonló gyakorlatából, ugyanis aki a csizmadiák közül nem akarja a céhmester hivatalát elvállalni, 14 forintra büntetendő. Hogy a céh vezetése miért nem lehetett vonzó a tagok szemében, csak azzal magyarázható, hogy a mester időigényes, felelős s talán nem veszélytelen munkája nem állt arányban az anyagi ellentételezéssel, és a mester presztízse sem avathatta a hivatalt vonzó intézménnyé. A büntetés különben nem tűnik súlyosnak, hiszen a céhtagságért ennél jóval többet kellett fizetni a belépni szándékozónak. A céh tábláért 12 dénár járt, 1 forint biztosíték a mesternek, majd 14 forint ebédre, a felvétel ára így 28 forint, s ennek felét kell az ebéddel megváltani. Mesterremekre is kötelezik a céh tagját, s ha elégtelennek bizonyul, 2 forint büntetéspénzt fizet. A mesterremek elfogadásakor ismét lakomát köteles adni, amelynek tartalmát is szabályozza a kiváltságlevél: 10 fazék étel, egy átalag bor, 100 karéj kenyér, 3 kalács. A céhtagok fiai kevesebbet fizetnek a felvételért, ha pedig egy csizmadia egy céhbeli lányát kívánta feleségül venni, az is felét fizeti a felvétel taksájá502 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 5. köt. 196. p.