Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

vármegyénél a kontár vargák ellen, akik ugyanúgy végzik a cserzés, kikészítés és minden vargamunka mesterségét, mint a céhbeliek. A mesterek azzal fenyegetik a kontárokat, hogy „privilégiumokhoz alkalmaztatva" eszközeiket, termékeiket erőszakkal elveszik.

498 1701-ben is említi a kontárokat a miskolci varga céh a vármegyének írt kérvényében, de most nem a miskolciak jelentik a fő veszélyt, hanem a falusiak: „a falukon penig már mostan sok kontárok vannak". A vargák levelükben iparuk helyzetét, nehézségeit is a nemesi vármegye elé terjesztik, úgymond szegénységük miatt igencsak megfogyatkozott a vargák száma. Mesterségük jelentős befektetést igényel, a bőrök kikészítéséhez fa, só, mész szükségeltetik, de a mészégetésért fizetni kell a diósgyőri erdő birtokosának, Haller Sámuelnek, aki egy kemence mészért 30 bőr kikészítését kérte tőlük. Az uradalomnak különben 1701-ben 30 forintnyi jövedelme származott a vargák mészégetéséből.

499 A són és fán, égetett mészen túl bőröket is kell venniük, melyeknek bokrát 10-12 forintért szerezhetik csak be a miskolci mészárosoktól, de a mészárosok inkább a felföldi embereknek adják el a bőrt szép áron. A miskolci vargák csak uzsorapénzből folytathatják mesterségüket, s ez fogyatkozásuknak oka.

500 A sarkas, redős csizmákkal szemben a vargák a hagyományos lábbelik mesterei voltak, ezek skálája a sarutól egészen a térdig erő termékekig igen széles volt. Az 1634. évi limitatio a vargamesterek által tehénbőrből készített „öreg szekernyesarut" 80 dénárra, a bakbőrből csinált térdig érő sarut 65 dénárra limitálta. A vargák készítettek ezeken felül veres asszonyi sarut 55, feketét 40 dénárért, valamint tizenöt esztendős felserdült inasnak való sarut 45 dénárért. A javítás költségei: fejelés 36, talpalás 30 pénz. Asszonynak veres fejelésért 27, inasnak való „cipőlístűl" [= cipőért] 20 dénár. Az árszabás a minőségi különbségeken túl a korabeli mezővárosi lábbelik három csoportját is meghatározza: rövid vagy térdig érő férfisaru, női saru, és az inasnak vagy fiatal férfinak való egyszerűbb cipő. Egy 1609. évi várme498 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 6. köt. 204. p. 499 Suttores autem ac alii, qui calcos pro necessitatibus sui in dictis silvis cremari curabant, annuales hebere solebant conventiones, uti anno praeterito sutores florenos 30. Urbárium, 1702. MOL UeC 87/67 500 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 150/b. III. I. 1208.