Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

város a borukat értékesítő polgárait is. A mészárosok céhének legközelebb 1585-ben ad rendtartást a város tanácsa. A legfontosabb ekkor is a céhen kívüliek, a hentesek húsárulásának korlátozása: már csak 3 napot engednek a vásár előtt és után az idegeneknek Miskolcon a húsmérésre, és a hetipiacon pedig reggeltől délig, illetve öreg marhát délután kettőig árulhatnak a hentesek. A statútum nemcsak a miskolci céhes mészárosok, hanem a minőség és így a fogyasztók érdekeit is figyelembe veszi azzal, hogy a reggel árulandó húst már este, a délutánra (délestre) valót pedig aznap reggel kell levágni. A rendelet limitatiot is tartalmaz, a legfinomabbnak és legkelendőbbnek, úgy tűnik, a báránycímert tartották a korban, hiszen csak ennek a maximált árát határozták meg 6 dénárban, ezt is csak Pünkösdig, a többi húst pedig „amit ér, úgy adják". A város engedélyezi a böjtben való húsvágást is, de nem korlátlanul. A statútumot a mészárosok hagyták jóvá Füzy Bálint céhmester, s a dékánok, Bárius Máté és Füzy János nevében. Az 1585. évi statútum utolsó pontja a céh és a város közötti viszonyt rendezi, mely szerint a város bünteti a céhtagot, ha valamely polgárát szidalmazza, vagy húst nem ad neki, a város polgárainak pedig hasonlóan „20 forint a kötele" [= büntetése], ha a céh tagjait megsérti. A város felsőbbségét jelzi az is, hogy a céhmester a bíró tudta nélkül tagjait nem büntetheti.

484 A céhek feletti joghatóságot a földesúr és város megosztotta egymás közt. így a mészárosok által használt mértékeket is a földesúr vagy a város engedélyezhette. 1563-ban a mészárosok panaszolják földesuruk képviselőjének, a Kamarának, hogy Balassa Zsigmond a földesurasága idején a szokottnál nagyobb mértéket erőltetett rájuk, amely különbözött az ország szokásos - mind az egri, mind a kassai mészárosok által használt - fontjától, ezért kérik, hogy visszatérhessenek a többi város által használt mértékhez.

485 A folyamodványból kitűnik az is, hogy az iparűzésben, kereskedelemben a kora újkorban is Eger s főként Kassa maradt a miskolciak példája. 484 VÁROSKÖNYV 245. sz. 485 „...Sigismunuds Balassa per violentiam nobis imposuerat libram rnagnam, qua carnes mensuraremus discrepantes et différentes a libra regni Hungarie, et multo maior est, quam Cassoviensis et Agriensis. Quare supplicamus magnificentiis vestris, ut vestre magnificentie darent libertatém nobis quoque iisdem libris uti in vendendis carnibus bovinis, sicut relique civitates sacratissimae cesareae maiestatis regieque maiestatis utuntur. MOL NRA 723/43