Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

valódi családnevűek milyen arányban szerepel helységneves családnevű, 44 nem iparos nevűből 37 (84 %) helységnevet visel: Josvai, Váradi, Trincsini (mészárosok), Breznai, Czender, Győri (vargák), Polgári, Ráczkövi, Vásárhelyi, Rajczi, Szombati, Vidoni, Runyai, Josvai, Miklósi, Nánási, Rosomberki (csizmadiák), Zombori, Tokai, Liskai (szűcsök), Losi (borbély), két Otrokoczi, Laki, Colosvari (faiparosok), Körösi, Visolyi, Soczainé (szabók). Az idegenek nagy aránya összefügg azzal, hogy mesterséggel könnyebb volt új helyen megfelelő munkát találni, illetve a tekintélyes, szabad királyi városok magas technikai és kulturális színvonalán álló mestereit szívesen fogadták a mezővárosokban, de az iparűzés sajátos törvényei - jelesül a legények vándorlása - is megnövelte a migrációt. Miskolc szívóhatása is több alföldi, zempléni, abaúji, környékbeli faluból vonzotta az iparosokat. A XVI. század elején két céh is alakult, a mészárosoké és a vargáké.

468 Hamarosan, - immár korszakunkban - újabb céhek kezdtek működni Miskolcon. A miskolci szabók is eddig a korszakig vezették vissza céhes kiváltságaikat. 1760-ban Borsod vármegye előtt bemutatták Ferdinánd király 1550. március 7-én, Bécsben kelt függőpecsétes oklevelét, melyben megerősítette Pemfflinger Sebestyén főispán és diósgyőri várnagy 1531-ben adományozott privilégiumát.

469 A szabók céhének megalakulásával szintén jellegzetes mezővárosi iparos társaság jött létre, hiszen a textileket drágaságuk miatt nem lehetett házilag varrni, csak szakember készíthetett ruhát belőlük. Szakértelmükre a diósgyőri várban is szükség volt, igaz, munkájukért az első zálogbirtokosok, kivéve a német nemzetből való nagyságos urakat (valószínűleg a Pemfflingereket), nemigen fizettek panaszolják 1563-ban kelt felségfolyamodványukban, bár az uralkodótól nyert kiváltságaik ellen van, hogy a vár urai ingyenmunkára 468 KUBINYI A. (szerk.) 1996. 314-317. pp. 469 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 35. köt. 336-337. pp. A miskolci céhek régi irattára megsemmisült, a XVIII. századnál régebbi iratok tűzben emésztődtek el. 1760-ban minden miskolci céh bemutatta céhprivilégiumait, és ezeket bevezették a vármegyei jegyzőkönyvbe, a 35. kötet 334-337. oldalára. A továbbiakban erre forrásra külön nem hivatkozunk.