Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

kötelezik őket.

470 A szabók 1610-ben újabb kiváltságot szereznek Thurzó György nádortól (Szendrő, 1610. július 26.), melyben az egri szabók szabályzatát veszik át. Kiváltságuk megújítása egy olyan időszakban, amikor a gazdasági élet hanyatlása, sőt létbizonytalanság jellemzi a viszonyokat, valószínűleg annak jele, hogy céhen kívüliek is megjelentek. (Ez a foglalkozás ugyanis nem kívánt tőkeerőt, műhelyt, jelentősebb befektetést.) Egy 1680 körüli adójegyzékben Böször[ményi] Szabó Mihályról, akinek semmiféle vagyona nem volt, jegyezték fel, hogy céhen kívüli (extra caeham).

471 A szabó céh már 1624-ben protestál a vármegye előtt a miskolci céhen kívüli szabók ellen (az céhhez nem tartják magokat), s privilégiumuk értelmében büntetést kívánnak rájuk kiszabni.

472 A céhek nemcsak gazdasági és érdekvédelmi szervezetek voltak, hanem a rendi társadalom jogrendjének megfelelően bíráskodással is felruházták őket, nemcsak a foglalkozással összefüggő, hanem egyéb, főként morális ügyekben is. Ez a joguk többször találkozott, másszor összeütközött a város kommunitásának hasonló jogaival. 1624-ben Szabó György céhtag „mondotta volt el az lelkét", vagyis káromkodott nyilvánosan, amiért a céh 1 forintra büntette, míg a város tanácsa ugyanezért 11 forintra, „minthogy a városnak régi törvénye volt ez". A szabó céh sérelmesnek találta a város döntését, ezért a diósgyőri úriszékhez fordult, „az szabók az egész céhül próbára vitték", ahol a város törvénykezését hagyták helyben.

473 Az 1634. évi városi limitatio

474 felsorolja a szabók legjellegzetesebb termékeit, vagyis a mezővárosi viselet legjellemzőbb darabjait. A legértékesebb férfi kabátért, a „scarlat avagy gránát" [a vörös árnyalataira festett itáliai posztó] dolmányért, ha hosszúnak varrják és bagaziával [= mintás vászonnal] bélelik, a szabómesterek 1 forint 25 dénárt kérhetnek, a hozzá való nadrágért 45 dénárt. A zsinóros fel470 Quomodo domini magnifia, qui ex natione Germanica, qui antea possidebant arcem Dios Gyór, nos unanimiter conservaverunt et retinerunt in lege nostra, quae concessa fuit antecessoribus nostris a sacratissima regia maiestate [...] nos coegerunt servire ad hanc arcem iam perditam violenter et sine solutione laborum nostrorum. MOL NRA 723/38 471 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XXI. IV. 70/A-l. 472 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 4. köt. 530. p. 473 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 203. p. 474 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 5. köt. 195-198. pp. Az 1634. évi limitatiora a következőkben külön nem hivatkozunk.