Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA
el társadalmi státuszához illően, hanem kénytelen egy olyan hatalmat és birodalmat támogatni vele, amelynek elhárítását, megszüntetését naponta könyörögve kérte imáiban. Ezzel az adóval, közvetve pedig a város termelésében való részvétellel, a város lakói életüket, viszonylagos biztonságukat ellentételezték, maguk s családjuk fennmaradását „vásárolták meg", s így lesz érthető, hogy mind Miskolc, mind Diósgyőr könyörgött a magyar hatalomnak a töröknek való meghódolás engedélyéért. 1641-ben a Diósgyőr főbírája és esküdtjei a Kamarához küldött folyamodványukban könyörögnek, hogy bár eddig nem hódoltak be a töröknek, ezután megmaradásukért megtehessék, hiszen a város teljesen pusztává lett, a katonákat nem számítva, alig tizenöten laknak benne. A miskolciak diósgyőri szántóik és szőleik után is fizetnek a töröknek, s így a diósgyőriek jószágainak hasznát más fölözi le, Diósgyőr lakói pedig kénytelenek teljesen pusztán hagyni a várost, ha nem adóznak a töröknek. 451 A török uralom legvégén a miskolciak kérik a vármegyét, hogy továbbra is fizethessék a török adót, amiben a király tisztjei akadályozzak őket, pedig a török most is fogva tartja a város bíráját és tanácsosait, s ha három vagy négy napon belül nem adják meg az adót, a bírákat „felkarózzák". Az adózással eddig is „fejük s jószágocskájuk váltságát", létbiztonságukat váltották meg. 452 A város a nemesek adóztatását a török kiűzése után sem szüntette meg, s az adózás alapja ekkor is a városi ingatlan illetve az adóalany gazdasági tehetsége volt. 1693-ban a város eljárást indít nemes Bacsó Mihály ellen, aki előzőleg megtagadta, hogy több adót fizessen a városnak, s megesküdött, hogy őt több Szent György nap Miskolcon nem éri, ám mégsem távozott a városból, és az eklézsiát sem követte meg, pedig a prédikátor erre kötelezte, mivel esküje ellen cselekedett. Bacsó Mihály ügyében több tanú állította, hogy lenne neki miből az 451 ...kegyelmeteket mink azon kérjük, Istenért is, az kevés itt lakó keresztyénségnek is megmaradására tekéntvén és vigyázván, engedje meg ezt, hogy az pogányságnak, az töröknek hadd keressük kedvét, és hadd hódoljunk be nékie jövendő megmaradásunkért és országunknak hasznáért. Mivel, hogy immár az miskolciak behódolva az szántóföldeinktől és az itt való szőlőktől, mink a magunkét sem bírhatjuk, hanem más él annak hasznával. Humillima supplicatio. Diósgyőr, 1641. júl. 16. B.-A.-Z. m. Lt. XV-17. Diósgyőr-1641. [B.-A.-Z. m. Lt. Polit. Act. Mat. III. fasc. I. frust. 114.] 452 Miskolc város lakosainak levele a vármegyéhez, é.n. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b II. I. 222.
