Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

A dézsmajegyzékek a miskolci mezőgazdasági termelésre csak a XVII. század elejéig adnak viszonylag reális képet, hiszen ettől az időtől a jobbágyi termelés egyre csökken a miskolci jobbágytelkekre szerzett földesúri mentességek folytán, a XVLT. század közepétől pedig vagy egyáltalán nem maradtak fent a Magyar Kamara archívumában a jegyzékek (mivel a dézsmát - királydézsma néven - a Kamara bérelte az egyháztól a XVI. század közepe óta a török háborúk költségeire, a végvárak fenntartására fordítandó). A XVII. század utolsó két évtizedében pedig nem is készültek ilyen lajstromok, hiszen a város kommunitásának súlya olyannyira megnövekedett, hogy az egyházi dézsmát bérbe vette a Kamarától, s a város ezentúl együttesen fizette be a tizedet. A század végén készült regnicoláris összeírás (1696) szerint a miskolci libertinusok és nemesek tulajdonában 144 kapás nagyságú szőlőterület volt 86 hordó borterméssel, a név szerint összeírtakon kívül a kilencedköteles szőlők összesen 988 kapást tettek ki 852 hordó borterméssel, ami a hiányos források ellenére is jelzi, hogy a szőlőművelés a hódoltság másfél évszázadán keresztül megőrizte vezető helyét Miskolc agráriumában.

300 A dézsmák mutatói nemcsak a „tizenötéves háború" miatti drasztikus és a korban általános csökkenést mutatják a XVI. század második felének hihetetlenül virágzó és óriási termelési kedvet mutató jobbágyi terméseredményeihez képest, hanem azt is, hogy a termelőerők pusztulásával a termésmennyiségek gyorsabban estek, mint a termelők száma. Ha a jobbágyi termelést viszonylag integritásában mutató XVI. századi adatokat tekintjük, a miskolci gazdaság kettős arculata pregnánsan kitűnik, a termelők számában mutatkozó különbség a szántók és a szőlő különböző birtokjogára mutat a rendi társadalom korában, jelesül, hogy a szőlő nem tartozott a jobbágyi telekállományhoz, adásvételét viszonylag szabad, a polgári tulajdonéhoz közelítő ingatlanforgalom jellemezte, míg az említett kb. 6 hektáros nagyságú kültelki szántókon folytatott gabonatermesztés elsősorban a telkes jobbágyi családok gazdaságának képezte alapját. A szőlő jövedelmezőbb ág is volt, egyrészt: mivel művelése közel (esetleg 300 MOL E 159 Borsod 1696. Az összeírásra a továbbiakban külön nem hivatkozunk.