Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

több, mint) tízszer több emberi munkát igényelt, így az emberi szorgalom és tehetség könnyebben jövedelemmé konvertálódott. Másrészt eladhatósága miatt, hiszen a borforgalmat szinte szakadatlan kereslet, sőt emelkedő felvásárlási árak jellemezték. A XVII. századi dekonjunkturális gazdasági viszonyok közepette is megmaradt kelendő árucikknek, vagyis kis szőlőterületet is érdemes volt művelni, s a szőlő kisebb területen több embert volt képes eltartani. Azon évek termésmutatóinak tükrében, melyekből mindkét dézsma lajstroma megmaradt (1549 és 1583) a dézsmaadók nevének összevetésével arra a következtetésre juthatunk, hogy a gabonatermesztők 53/48 %-a borból is adott dézsmát, míg a bortermelők között csak 32/27 % azok aránya, akik gabonából is szolgáltattak. Azok, akik bizonyosan mindkét dézsmafajtából adtak, a teljes termelő népesség 20/18 %-át tették ki a mezőgazdasági konjunktúra évtizedeiben.

301 Őket, a miskolci egész telken ülő jobbágy-polgári családfőket tekinthetjük a mezőgazdasági termelés állandó és meghatározó elemeinek, az 1563. évi urbárium 250 telkén gazdálkodó jobbágyok mögé is ezt a jobbágyi népességet képzelhetjük. A szőlőművelők aránya a gabonatermesztők a kétszerest is meghaladhatta, mivel a bortermelők között nagyobb számban képviseltette magát a telkes jobbágyokon kívüli népesség, így a miskolci zsellérek is. A XVI. századi miskolci dézsmafizetők között feltűnően magas a keveset termelő, csekély szőlővel rendelkezők száma, ami ismét a zsellérek termelésben való részvételére mutat. Ha az 15491603 között időszak 7 bordézsma-jegyzékének összes termelőjét (3072 fő) tekintjük, 29 %-uk fél egri köblöt vagy kevesebbet fizet. Feltűnő, hogy körükben igen sok a Tót nevű, akiknek 40 %-a a kevés dézsmát szolgáltatók között van.

302 Miskolc jobbágyi népességének gazdasági erejét mutatják a dikális adóösszeírások portaszámai is, melyek a konjunktúra idején tartósan 100 adóporta feletti adóképességet és gazdasági erőt mutatnak, s csak a századvégi háborús körülmények és létbizonytalanság süllyeszti 100 alá őket. A porta szerepét az állami adóztatásban a 301 GYULAI É. 1995/a. 89-92. pp. 302 Uo. 97. p.