Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

veszik fel Tóth Istvánt, aki ispánként lakik egy miskolci telken, különben diósgyőri jobbágy. 1573-ban néhai Balassa Jánosnak, az egykor zálogbirtokos Balassa Zsigmond fivérének nádori donációval szerzett miskolci házánál leltárt vesznek fel, s a házban ott van a főúri birtokos embere is, aki a háznál lakik, s még ura halála után is a ház és gazdaság őre „nomine apud eandem domum residente"

92 A XVII. század közepére részbirtokokká forgácsolódott, de bizonyos majorsági gazdálkodást, dézsmálási szokásokat megőrzött diósgyőri uradalom kutatása a vonatkozó gazdasági iratok, számadások hiányában igen nehézkes, de a meglévő forrásanyag arra mutat, az uradalom a zálogbirtokosok keze alatt, eltekintve a krudélis bánásmódjáról hírhedt Balassa házaspárt, nem volt jellegzetes majorkodó gazdaság, amint a hódoltsági peremvidéki uradalmakban sehol sem volt jelentős a majorsági gazdálkodás. A diósgyőri uradalomban a földesúri jövedelmek fő része a jobbágyi szolgáltatásokból - kilenced és cenzus, taxa, ajándékok - folyt be, illetve a XVII. században a jobbágytelkek, ingatlanok terhek alóli felszabadítása hozott egyszeri (a zálogösszeg felemelése esetén többszöri), de nem elhanyagolható bevételt a zálogbirtokos földesuraknak. A XVII. század végére a Hallerek integráló törekvése, a birtokos családok gazdálkodási törekvései, a robot újraélesztése sem tudott az uradalomból majorkodtató, valamint jól működő uradalmi gazdaságot teremteni. EGYHÁZI BIRTOKOSOK MISKOLCON ÉS KÖRNYÉKÉN Míg a földesúri gazdálkodásban a birtoktörténeti aspektusból a tulajdonosváltozás, a zálogbirtoklás intézményének uralkodóvá válása volt erős befolyással, addig az egyházak - sokszor a földesúrival vetekedő, vagy ahhoz hasonló - birtoklásában is alap92 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 2. köt. 406. p.