Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

ca vezetett a templom, Papszer felé. Ezt a hidat a nagy árvíz (1691) elsodorhatta, hiszen ebben az évben „építtettek a város közepin lefolyó Szinyván való hidak az scholán felül és alól",

180 vagyis a templomhoz és a Papszerre, Szirma utcára külön hídon lehetett eljutni a XVII. század végén. A város egyik legfontosabb hídját 1700-ban megjavítják, új padlót raknak rá: „Ezen esztendőben padoltatott meg újonnan az Szinyva folyó vizén által az oskola előtt az templomra járó gyaloghíd. "

181 A város közepén szekérút, gázló is vezetett a Szinván, a tapolcai apátság malmánál. Ez ugyanis leégvén, mikor újjáépítették, a malomház építésének megkezdésekor Miskolc város tanácsa tiltakozott a vármegyénél, mert „a patakon átvezető szekérút átkelőjét az innen-oda s vissza járó miskolciak és idegenek elől el akarják zárni". Pedig ezt az átkelőt igen régóta használják (transitumque inibi ab antiquo solitum)}

82 Az említett Szirma utcai révhely vagy hídfő a város alsó végének ősi átkelője. A Szinva másik oldalán a pálosok középkori malmánál a Kötelkönyv is említ a Szinván átkelőt: „27. kötél 1./ Melly fundusokon a paulinus barátok házai vágynak. 2./ Szendrei Szőcs Mihály (az Szinyván lévő híd előtt)". A malom, malomhely sokszor átkelést is biztosított a vízen, 1698-ban Kondai Kis Mihály főbíró paráznasági perében említik Ivócs Istvánné kertjének a Szinva-híd felőli részét, illetve a malomhidat, ahol a bűnösök találkoztak: „látta, hogy a malom hídján általment, az asszonyt pedig a malom hídján látta állani"}

83 A Szinva alacsony vízállásánál a megfelelő helyeken gyalog is átkeltek a miskolciak. 1696-ban a város előtt zajlott paráznasági perben mondja el az egyik tanú, hogy a vádlott gyalog kelt át a Szinván.

184 A Szinva legfontosabb gazdasági és városképi objektumai a középkortól a malmok voltak. A tapolcai apát említett (és leégett) malmát Ispitálymalomnak is hívták, hiszen a mindszenti ispotály és az apátsági javak a XVII. században egy kézbe kerültek, de Vágómalom néven is ismerték. Czeglédi Albert tapolcai apát tiltja nemes Győrfi 180 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 563. p. 181 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 14. köt. 1696. okt. 11. 182 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501 /b. Sp. I. 1. k. 64. 183 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501

/b. Sp. I. 1. k. 64. 184 ...az Szinyván általment az asszony, Bekény Jánosné Kasza Mária Bekény Gáborhoz [...] ismét azon a nyomon, mellyen elsőben az vízen általment, ismét visszament az Szinyván által mezítláb az maga házához az asszony. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 500. p.