Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA
kolc első határjáró oklevelében is, melyet Szécsi Miklós fiai Péter és Dénes (Panyit bán unokái) íratnak. 23 Hogy a Sajónak, mint határnak milyen jelentősége van, jelzi, hogy a határjárás során a két birtokos ősi pogány módon, fejére földet helyezvén tett esküt arról, hogy Alsóarnót birtoktól Nolajszegig a Sajót tartották és tartják határnak. 24 Miskolc határjárása egy szőlőhegyen haladó Kövesút nevű úton kezdődik, ez a hat határjel szélességű út az (északi) határ Keresztúr és Miskolc között egészen Bábonyig. Innen megy a határ (kelet felé) a Lyukó hegyre, majd a hegyről a Mély völgy nevű völgybe ereszkedik, innen Sziget falu határáig halad, ahol régi határjeleket újítanak meg. Innen a Nyíres dombra hág fel a határ, majd egy völgy körbejárásával a dombtetőről a Kisgalya-hegy oldalához ér, innen felfelé a feljebb lévő Poklostelekre, majd erről a Nagygalya-hegyre, itt egy ösvényen át a Kékmező nevű mezőre, ennek közepén rávisz a vojlai útra, majd egy másik útra, amely Kisgyőrbe megy, s a két út között ér a fő határjelhez, itt áll a Kisgyőrt és Vojlát elválasztó két földből emelt határjel, majd Kisaranyosra vezetnek a határjelek. Végül a Sajónál ér véget Szécsi Miklós gyermekeinek Myskouch nevű birtoka. (15. ábra) Az oklevél, amely a Miskolc nemzetség és utódai birtoklásának egyik utolsó emléke, Miskolc topográfiájában az első olyan forrás, amely a későbbi várost - középkori határait pontosan rögzítve - plasztikusan elhelye23 Quod vrimo in quondam promontorio in quadam via Kuueswth vocata ostendissent sex metas, que distingunt a villa Kerestwr possessioni Jacobi filii Panyth el ad villám Bábun, de hinc currit in montem Lukow vocatum et per eundem montent descendit in vallem, que vocatur Meluewlg, inde currit ad finem villa Zyked vacate, ubi circa veterem metam novam erexerunt iuxta fidem eorundem, sicut supradictum. Circa priores etiam metas sex duas novas erexissent, dehinc tendit ad monticulam Nyres vocatum et inde circuendo unam vallem de capite vadit ad latus montis Kysgala vocati et inde currit supra ad superiorem Puklustheluk, dehinc vadit aid campum Keekmezeu et ibidem perveni ad unam viam, que vocatur via de Voyla et inde inclinando vadit ad aliam viam, que currit ad Kysgeur et inter Mas duas vias pervenit ad unam metam capitaneam, ubi sunt due mete terrée, que distingunt a Kysgeur et a Woyla et ibi intrando, circa easdem metas novam erexissent, deinde currit ad Kysaranas de meta ad metam. Item predicti Petrus et Dionisius magistri misissent circa fluvium Sajo et ponendo terram super capita eorum iurassent, quod a quadam possessione Alsoarnolth vocata incipiendo usque Alsoltha et Nalajzek eundem fluvium Sayo pro meta habiussent et haberent. (Batthyány es. körmendi lt. aim. n. lad. 4. No. 67.) LEVELES E. 1927-1928. 178-179. p. Hibás átirat: MOL. Dl. 1109. sz. Közli: SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 34-36. p. 24 Az ősi szertartásra vö. TÓTH P. 1996. 23. p.
