Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

Zsigmond uralkodása idején a birtokállomány átformálódott. Diósgyőr szempontjából azért lényeges ez a korszak, mert ekkor alakult ki az a településállomány, amely hosszú ideig az uradalmat alkotta. Uralkodása első évtizedében a király bőkezűen jutatalmazta híveit, így csappantak meg borsodi javai Alzsolcával, Felzsolca egy részével, Istringgel, Aranyossal, Ludnával, Boldvával, Odormánynyal, Kisfaluddal, Aboddal, Ernőddel, Bással. Eltűnt a királyi jószágok listájáról az éleskői vár több helysége (Veze, Bessenyő, Tokaj, Bala, Mályi). Nagykazincot és vámját (Dédes tartozékai) még Mária királynő ajándékozta el (1385).

138 A várbirtokok bővülésével már az Anjou-korban átrendezték a falvakat. Bizonyára Dédeshez tartoztak a közelében lévő települések, illetve azok, amelyek északra feküdtek (Berente, Nagykazinc). Éleskőnek inkább a délebbre fekvő falvak jutottak. Diósgyőr a keleti tájak településeit fogta össze, északon Sajószentpéterig és Boldváig nyúlt az érdekeltsége. A királyi vagyont gyarapította 1387 után néhány évig Szikszó városa, amelynek az évi adója 550 forintot tett ki. Annak ismeretében, hogy Abaújban elfogytak a királyi várak, érthető, hogy Diósgyőrhöz csatolták. Az értékes mezővárosról és a hozzá tartozó fal138 Az éleskői uradalom helységeinek sorsát nem tudtuk pontosan követni. Az egykori Olaszegyház Olaszival azonosítható (SUGÁR I. 1980. 44. sz.). A váradi káptalan Zsolcán néhai Szemere bán javait kapta (BUNYTTAY V. 1883. I. köt. 227. p.). Zsigmond adományai a következők: Alzsolca MÁLYUSZ E. 1951-1958. I. köt. 4426. sz. CSÁNKI D. I. köt. 193. p.); Istring és Aranyos (MÁLYUSZ E. 1951-1958. I. köt. 1094, 2095. sz.); Ludna (MÁLYUSZ E. 1951-1958. I. köt. 1578. sz. MOL. Dl. 7624. sz.); Boldva (WENZEL G. 1872. 39. p.); Odolmány és Kisfalud (1393 előtt SUGÁR I. 1980. 319. sz.); Abod (WENZEL G. 1878. 40. p.); Bás prédiumra, amely 1414 előtt lett a Putnokiaké (MOL. Dl. 89741. sz.); Nagykazinc (MOL. Dl. 7166. sz.). Mályi és Ernőd 1387-ben és 1389-ben még az uralkodóé (MÁLYUSZ E. 1951-1958. I. köt. 236, 970. sz. BANDI Zs. 1985. 622. sz.); Sajószentpéterre (MOL. Dl. 105581, 13151. sz.); Ernődre (CSÁNKI D. 1890-1913. I. köt. 190. p. MÁLYUSZ E. 1994. 127. p.) Tullus 1422-ben nemeseké (MOL. Dl. 107788. sz.). Berentére és Rudabányára (MOL. Dl. 105240. sz. TÓTH P. 1990. 47. sz.); Mezőkövesdre (MOL. Dl. 28096. sz.); Mezőkeresztesre (MÁLYUSZ E. 1951-1958. II. köt. 6601. sz.); Edelény, Borsod és Sáp együttesére (MOL. Dl. 6905. sz.). A három helység Szendrő körül van. Edelény Szendrővel együtt lett a Bebekeké (BOROVSZKY S. 1909. 57. p.); Éleskőre: SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 53-58. p.