Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

amit Kaza (35 garas), Szendrő (31 3/4 garas), Szentpéter (29 garas) papja fizetett. Miskolc egyházi vezetője ugyanekkor 18 garassal tartozott. A pápai tizedjegyzék nem teljes, hisz a XIV. század elején Ákos István kezében lévő birtokokból mindössze 13-nak a nevét olvashatjuk benne. így csupán hozzávetőleges képet kaphatunk belőle az uradalom gazdasági teljesítményéről is. Összesen 141 1/6 garasnak megfelelő tizedre számíthatott innen a pápai udvar. Diósgyőrt a két Zsolca együttesen túlszárnyalta (22 + 8 = 30 garas), de Pétervására (13 3/4 garas) is többet fizetett. Csecs 12 garassal, Dédes 10 garassal ugyancsak alig maradt le a székhely mögött.

63 Ezek a számadatok nagyjából érzékeltetik, hol helyezhetjük el Diósgyőrt: a megye gazdaságilag erősebb településeinek az alsó régiójában. Igaz, ekkor még Miskolc sem tartozott a legfejlettebb helyek közé. Diósgyőr gazdasági erejét a földművelés és a szőlőtermesztés adta, valamint a fejlődő malomipar. Földrajzi helyzete és határai alapján Csenik és Garadna belőle vált ki. Szőlőhegye jelentőségét mutatja, hogy az alapítótól mind a két pálos kolostor kapott szőlőt.

64 Noha Diósgyőr volt Ákos István jószágainak, tartományának fő helye, valószínűleg közvetlenül csak a birtokok meghatározott körének az ügyeit intézték innen. A megye nyugati tájain és a Heves megyében lévő falvak természetes központjául Dédes kínálkozott, miközben Diósgyőr a közvetlen közelében, illetve a keletre fekvő helyek centruma lett.

65 Ákos István halála változást hozott a táj életében. Minden jel szerint a főúr óvatos politikájával fiai felhagytak. Szakítottak az uralkodóval szembeni eddigi lojalitással, és szövetségre léptek Csák Mátéval. 1315 tavaszán már a trencsényi oligarcha hadaival rohanták meg Sárospatakot. Sógoruknak, Borsa Bekének a fivérével, Kopasszal is szövetkeztek a király ellen. Az Ernye-fiak Kán Lászlót szintén támogatták. Ugyan az uralkodó hadai győzelmeket arattak, de csupán 1317-ben fordult az Ernye-fiak számára kedvezőtlenné a helyzet. 1317 tavaszán Debreceni Dózsa ugyanis legyőz63 GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 749-750. p. III. köt. 58. p. 64 BANDI Zs. 1985. 558-562. sz. SAJÓ T. 1992. 206-208. p. 65 NAGY I.-NAGY I.-VÉGHELY D. stb. 1871-1931. I. köt. 172. p.