Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

te Borsa Kopaszt. Drugeth Fülöp és Ákos Miklós sorra hódoltatta meg az abaúji, zempléni és ungi várakat, törte meg a zempléni lázadót, Petenye fia Pétert. Károly 1317 decemberében elkobozta Aba Amadé gyermekeinek összes javait. Hátra volt még azonban a borsodi, gömöri, nógrádi, hevesi urak ellenállásának a megtörése. Erre azonban csak két év múltán 1319-ben és 1320-ban került sor. A hadjáratot Debreceni Dózsa és Druget Fülöp vezette. Dózsa 1319 szeptemberében megvette Diósgyőrt, majd Dédesre került a sor. A győzelem után Borsod végleg Károly kezébe került, az Ernyefiak pedig elvesztették javaikat. Mivel Ákos István gyermekei Csák Máté szövetségesei voltak, a hadjárat magát a trencsényi oligarchát is gyengítette.

66 Diósgyőr szerepe a XIV században Az 1319/1320. évi győzelmek után természetesen a jutalom sem maradt el. Az 1317-1319 közötti háborús időszak győztes hadvezére, Debreceni Dózsa Diósgyőr uradalmát kapta fáradozásai elismeréseként. Az oklevelet - ahogy a hír megjött - október 2-án, a Diósgyőrtől több száz kilométerre lévő akkori székvárosban, Temesvárt kiállította számára az uralkodó. Alig múlt el két hét, és már kész volt az eseményről a legnagyobb értékű okirat, a királyi kettős pecséttel hitelesített privilégium is. Az adomány támadhatatlanná vált. A nagy sietség mutatja, mennyire fontos volt a győzelem Károly számára és egyúttal az is kiderül, a pillanatot a főúr alkalmasnak tartotta, hogy megkérje a maga számára ezt a várudadalmat. Ekkor Diósgyőr mellett még 12 helység (Ernőd, Istring, Tullus, Kisgyőr, Muhi, Csecs, Örös, Szederkény, Odormány, Kisfalu, Sejpestő és Szalonta) tartozott a várhoz, vagyis jóval kevesebb, mint amennyi faluja ezen a vidéken az Ákosoknak volt. Debreceni Dózsa nem sokáig örülhetett szerzeményének. 1320-ban Csecset s talán Lövőt, Zsolcát és Kesznyétét, 1324-ben Istringot, Emődöt 66 ENGEL P. 1988. 106, 116-119, 127, 135. p. FÜGEDI E. 1977. 124. p. NAGY I.-NAGY Gy. 1878-1920. I. köt. 332. p. MOL. Dl. 107782, 107801. sz. (Az események hagyományos kronológiája szerint Diósgyőr 1316-ban esett el.)