Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD
medence északi részén, főleg a Kisalföld szlovákiai oldalán feltárt X-XI. századi köznépi temetőkben bukkant elő gyakran. Sajnos a repülőtéri példány sem köthető sírhoz, szórványként került elő. Szép számmal bukkantak fel edények a temető területén, összesen 8 egész vagy töredékes példány ismeretes. Közülük három sírban került elő (9., 11. és 12. sír). A korszak általános ismert típusai közül kiemelkedik a 12. sír bordás nyakú palackja. Ezt a kerámiaformát őseink bizonnyal keleti hazájukból hozták magukkal. Az elmúlt évtizedekben felmerült az az elképzelés is, mely szerint a kabarokhoz köthetnénk ezt az edénytípust, melynek kialakulási területe az Aral-tó vidéke lenne. Újabban Fodor I. sorakoztatott fel megfontolandó ellenérveket a kabar eredet ellen. Noha kutatásunk messze van még attól, hogy a kérdésben a végső szót kimondjuk, az már bizonyosnak látszik, hogy a határozott etnikumjellemző szerepről ez esetben (is) le kell mondanunk. Ezt valószínűsítheti az a tény is, hogy a bordás nyakú edények egymástól eltérő típusú temetőkben is napvilágot látnak. Jelen esetben számunkra főként az az érdekes, hogy akárcsak a repülőtéri temető esetében, Ágcsernyőn is egy temetőn belül került elő szablya, kard és bordás nyakú palack. Végezetül az ereklyetartó mellkeresztet kell még megemlítenünk. Mivel azonban Megaynak mind azzal a megállapításával, hogy e tárgy a bulgáriai anyaggal állítható párhuzamba, mind időrendi besorolásával (X. század vége-XI. század legeleje) egyetértünk, e kérdéskör bővebb fejtegetésére nincs szükség. A fentiek alapján úgy vélem, megalapozottan jelenthetjük ki: A Miskolcrepülőtéri temető első sírjait a X. század második harmadában áshatták. Korábbi indításra azért nem gondolunk, mert a leletanyagból hiányoznak a bizonyosan az első generációra jellemző, archaikus vonásokat őrző tárgyak. Hiányoznak azonban első királyaink pénzei, a köznépi temetőkre jellemző gyűrűk, nyakperecek, S végű hajkarikák is. Ez arra mutat, hogy az utolsó sírok mindenképpen az ezredforduló táján, legkésőbb Szt. István királyunk uralkodásának első évtizedében földbe kerülhettek." 89 A temető honfoglalás kori régészeti emlékei sorából a bordás nyakú palackot, (11. kép) egy jellegzetes, hullámvonal díszítésű kerámiát és az idézetben szintén említett nevezetes ereklyetartó mell89 RÉVÉSZ L. 1992. 105-107. p.
