Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

után újabbak is napfényre bukkannak majd, jellegzetes szemet gyönyörködtető, esztétikai érzékekkel megmunkált levél alakú lándzsahegyekkel. Ez utóbbiakból a Szeleta-barlangban talált egyik példán mutajuk be most. (6. kép) Talán a franciaországi híres solutréen kultúra egyik előzményének tekinthető Puskaporos-kőfülkei kollekcióból néhány darabot. A szeleta kultúra megszűnése egybeesni látszik a barlangi medvék, a mamutok és a gyapjasorrszarvúak eltűnésével. A felső-paleolitikum legfiatalabb szakaszában megjelenő késői rén- és lóvadász népcsoportok, amelyek a hegységek belterületein csak kivételesen szálltak meg, akiket vagy a gravetti vagy a magdaléni kultúrával hozott kapcsolatba a hazai kutatás, talán-talán már az állattenyésztés valamilyen korai formáját is űzték, ahogyan ezt Gábori Miklós 1964-ben felvetette.

61 Újkőkor (Kr. e. 5500-3900 év) Kr. e. 8300 körül Európa-szerte beköszöntött a jelenkori, holocén felmelegedés. Az éghajlati övek fokozatosan elfoglalták mai helyüket. A növény- és állatvilág gyökeresen átalakult. A korábbi jégkörnyéki tundra, sztyepp és tajga helyére a kontinens nagy részén visszatért a vegyes és lombhullató erdő. A mamut, a gyapjasorrszarvú és a barlangi medve végképp eltűnt. A rénszarvas északra, a bölény- és vadlócsordák pedig mindinkább a kelet-európai füves pusztákra vándoroltak. A helyüket elfoglaló jellegzetes mérsékelt égövi emlősök - a barnamedve, szarvas, őz, vaddisznó és őstulok már nem biztosíthatták tovább a fejlett felső-paleolit vadászgazdálkodás fennmaradását. Az új ökológiai feltételek a vadászat, halászat és gyűjtögetés lehetőségének együttes hasznosítását kínálták. E célra az alacsony felszínek egymással szomszédos vízi, erdei és réti-mezőségi környezete bizonyult a legkedvezőbbnek. Az európai szárazföld belsejében a mezolit és neolit települések általában mind a 61 GÁBORI M. 1964.