Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TÁRSADALOM, EGYHÁZ, MŰVELŐDÉS - TÓTH PÉTER

János plébános jár el Anna királynénál az egyházat illető kiváltságok dolgában; az ekkor kiadott oklevélből

91 megtudjuk, hogy kőből épült háza a piacon állott, Szűcs János és Olajos Gergely háza között. - János plébánosról ez az utolsó adatunk. 1507 előtt szalaházi Szálai Tamás, Anna királyné titkára kapta meg asszonya közbenjárására a miskolci plébániát, s részesült 1507-ben abban a kegyben, hogy Ulászló király neki adományozta a Szent István király tiszteletére szentelt egyházhoz tartozó kápolnák és oltárok kegyuraságát.

92 A király ezt a kegyet négy évvel később visszavonta

93 - az ezzel az eseménnyel kapcsolatos tudnivalókat a korábbiakban már áttekintettük. Ki kell azonban emelni a kiváltságot visszavonó oklevél néhány szavát, mert úgy gondoljuk, magyarázatul szolgálhatnak a későbbiekre nézve is. Eszerint a király cselekedetének a fő indoka az volt, hogy „az egyházak jövedelmei a plébánosok gondviseletlensége folytán ne pusztuljanak el, mint ahogy mondják - eddig történt". Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk: Szálai Tamás azért bizonyult gondatlannak, mert ténylegesen nem is volt Miskolc plébánosa, csak a címet viselte és a javadalmat élvezte, míg a tényleges feladatokat (akárcsak később, Oláh Miklós esetében) a helyettese végezhette, akinek azonban a neve nem maradt fenn. Szálai Tamás miskolci plébánosságáról a történetíró Szerémi György is megemlékezett, ám tévesen váci (és nem veszprémi) püspöknek mondta a kancellárt, aki a paraszti rendből származott és 1526-ban a mohácsi csata túlélőjeként Bécsbe futott.

94 1516-ban András pap Miskolc plébánosa. Neve csak egy adásvételi ügylet révén maradt fenn, amely szerint egy csabán lévő szőlőért és 18 arany forintért két jobbágytelket szerzett meg Szirmán az ott birtokos Szirmai Páltól.

95 Birtokszerzése arra utal, hogy Miskolcról (vagy a környékről) származott. Nincs kizárva, hogy azo91 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 141-144. p. 92 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 149-150. p. 93 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 154-155. p. 94 SZERÉMI Gy. 1979. 126. és 378. p. (Juhász László fordításában és Székely György magyarázó jegyzeteivel.) 95 MOL. Dl. 107808. sz.