Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
VÁROSIGAZGATÁS A KÖZÉPKORI MISKOLCON - TÓTH PÉTER
teljesen bizonyos, hogy végig a középkor folyamán, sőt még a XVII. század elején is ez az ábra került az időnként újra vésett pecsétnyomókra, ámde nem mindig teljesen azonos formában. A különbségeknek azonban nem voltak tartalmi okai: biztosra vehetjük, hogy pusztán arról van szó, a pecsétnyomókat metsző ötvösök valamilyen ok (például a megújítandó pecsét kopottsága) miatt nem tudták pontosan reprodukálni a régi ábrát az új pecsétnyomókon. A kérdés, amit szintén Szendrei János tett fel először, úgy hangzik, hogy vajon ki az a király, akinek a feje vagy mellképe látható a pecséten? Rögtön három lehetséges választ is adott erre a kérdésre: 1. Szent István király, mivel Miskolc plébániatemplomának ő volt a védőszentje, s következésképpen a korszak hite szerint a lakosságot is ő védelmezte; 2. Nagy Lajos király, mivel a legkorábbi pecsétlenyomaton látható királyi korona lombjait az Anjou-liliomokkal lehet azonosítani, s Lajos király „a diósgyőri várban oly örömest tartózkodó leánya, Mária révén bizonyára kegyelte Miskolcz városát", ezért ajándékozhatta e pecsét használatának a jogát; 3. Zsigmond király. Szendrei az általa kínált lehetőségek közül azonban gyorsan elveti az első kettőt, mint kevésbé valószínűt a harmadik, a szerinte leginkább valószínű miatt. Az 1433-ból fennmaradt oklevélen látható pecsét ábrájának a királyát ugyanis minden szempontot figyelembe véve Luxemburgi Zsigmonddal azonosította. Az azonosításhoz felhasznált két fő érve közül az első történeti: eszerint a pecsét adományozásával egyidejűleg a király Miskolcot a szabad királyi városok közé emelte, amit a pecsét SIGILLVM CIVITATIS MISKOLC körirata bizonyít. 101 A másik érve művészettörténeti jellegű: a pecsétábrát összehasonlította Zsigmond korabeli ábrázolásaival, s ennek alapján az azonosságot egyértelműnek találta. 102 Ma már tudjuk, hogy ezek az érvek semmiképpen sem védhetőek. Miskolc nem volt a korszakban szabad királyi város, 103 az pedig teljesen ismeretlen a hazai heraldikában, hogy egy király a saját arcképét adományozza egy településnek címer (pecsétábra) gyanánt, vagy megfordítva: egy település az uralkodó király arcképét 101 SZENDREI J. 1886-1911. I. köt. 139-140. p. 102 SZENDREI J. 1886-1911. I. köt. 140-145. p. LEVELES E. 1929. 20. p. 103 LEVELES E. 1929. 21. p.