Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
VÁROSIGAZGATÁS A KÖZÉPKORI MISKOLCON - TÓTH PÉTER
használja pecsétábra gyanánt önmaga jelképezésére-azonosítására. Amikor tehát a század elején felmerült Miskolc törvényhatósági jogú várossá tétele, s az ezzel együttjáró címeradományozás előkészítésének az érdekében kikérték a szakemberek véleményét, akkor az a tudományos állásfoglalás született, hogy a legrégibb pecsétek csakis Szent István királyt ábrázolhatták, mivel a kommunális heraldikában Európa-szerte általános jelenség, hogy a települések templomuk védőszentjét ábrázolják a címerükön vagy a pecsétjükön. Ennek a megfontolásnak az eredménye lett aztán, hogy az 1909. május 11-én nyert címer adomány Szent István király mellképét tette Miskolc törvényhatósági jogú város címerévé. Szendrei János nem nagyon tudott beletörődni azonosítási kísérletének elvetésébe. Még 1911-ben is azt írta, hogy az 1433. évi oklevélen fennmaradt pecsét „egy koronás férfi mellképét ábrázolja. Hogy ez az alak Szt. István vagy Zsigmond királyt ábrázolja-e, máig sincsen bizonyosan eldöntve", illetve, hogy a pecsét „egy királyt" ábrázol. 104 Megmaradt fenntartásainak, jóllehet egészen más szempontból, volt is alapja. A Szent István mellett állást foglaló heraldikai szakvélemény ugyanis figyelmen kívül hagyott egy tényt, amelyet Leszih Andor kutatásai hoztak a felszínre. 105 Ő fedezett fel a legkorábbi városkönyvben egy 1577-ben kelt bejegyzést, amelynek szövege mai átírással a következő: „Ugyanezen Tejfeles [Gergely] bíróságában Tejfeles Gergely a pecsételő napokon elveszte a nagypecsétet, ki helyében Pap István bíróságában, most csináltata Tejfeles Gergely, kire ilyen jegyet met[szet]tettünk: G[regorius] T[eyfeles] és az esztendő számot is reá met[szet]tettük: 1577, a Szent László feje mellé, ez okáért, hogy ha történnék, ha valaki vele akarna élni, tehát ezen megismerjék." 106 - Ez a bejegyzés tehát egyértelműen arról tanúskodik, hogy Miskolc város középkori pecsétjei Szent László királyt ábrázolták, vagy pontosabban: a XVI. század második felében a leginkább érintetettek, azaz a város vezetői úgy tudták (mégpedig teljes bizonyossággal), hogy 104 SZENDREI J. 1886-1911. IV. köt. 215-216. p. 105 LESZIH A. 1905. 95. p. 106 TÓTH P. 1990. 16. p. 135. sz.
