Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Iparos-, kereskedő- és polgárházak
gyónók találkozása jellegzetes példájaként a Xiff- kovich-Dadányi házat. Néhány más miskolci épület és a szomszédos falvak földbirtokai mellett az ő tulajdonukba került a szomszédos, 23. számmal jelzett ingatlan is. (Xiffkovich halála után Dadányi lett a miskolci görögkeleti egyház- község elnöke.) A Széchenyi 21. sz. alatti egykori épület a főutca 27 méter hosszú, egyemeletes, kilenc tengelyes üzletháza volt. A telek nyugati oldalán féltetős raktárak, melléképületek helyezkedtek el kb. 40 méter hosszan. Az L-alakú, az utcával párhuzamos nyeregtetejű épület dupla traktusú, négy üzletet foglalt magába, kosárboltozatos mennyezettel, tehát boltozott szobákkal. Barokk, kőkeretes, kosáríves kapubejáró vezetett a mindig forgalmas udvarra. A másik, Széchenyi 23. sz. alatti ház legősibb részét a telek nyugati vonalán találták meg. A 16 méter hosszú, egy méter vastagságú cementált habarcsba rakott szivacsos mésztufa falazat 1516. századi maradvány volt. Az utcafrontra néző fő épület a 18. század elején városi tulajdonba került, majd a század végén azt Almásy József lebontotta. Ő építtette fel a későbarokk stílusú, egyemeletes, emeletén hatablakos, földszintjén két üzlethelyiséget rejtő, közepén kőkeretes kapubejáróval ellátott házat. A kapubejárón még a bontáskor is jól látható volt az 1793-as évszám. Ezt a házhomlokzatot a 19. század végén Adler (Adorján) Károly tervezte át a koraeklektikus stüusban. Az épület egyik földszinti helyiségében hirdette Schweitzer Adolf 1842-ben megnyitott „czukrász boltját". A Schweitzer cukrászdának külön története van. Rorárius elődje, Jóst mester cukrászdája mellett ez volt a második legkorábbi alapítású „czu- korsültek, italok, 's fagylalt" árusítására berendezett intézmény. 1842-1904 között működött (a kutatók előtt) titokban, hiszen egy-egy szórványos és téves adattól eltekintve, létezéséről és folyamatos működéséről eddig nem voltak ismereteink. A bontással „felszabadított" telek beépítése ahhoz a lakásépítési koncepcióhoz kapcsolódott, amelyet 1954-től a BAEV, vagyis az azóta megszűnt Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat valósított meg. A koncepció a Miskolci Tervező Vállalatnál fogalmazódott meg, az épületeket pedig Kmetty Gyula tervezte. Az épület homlokzat-felújítására négy évtized eltelte után került sor, s ez összekapcsolódott a színház környéki házak építészeti látványával. Átadásra várd két „modern" épület, 1960 504
