Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Iparos-, kereskedő- és polgárházak

Az első antikvárium a Dálnoky házban (Déryné u. 2.) 1890-ben készült az a fényképfelvétel, amely az akkori Deák Ferenc utca páros oldalának la­kóházait, háttérben pedig a minorita templomot ábrázolja. Az akkor még Széchenyi utcára szá­mozott, s 83. számot viselő sarokház kiemelkedik földszintes-fazsindelyfedeles környezetéből. Az épület emeleti szobáiban ekkor az Adria Biztosí­tó Társulat Hercz Jenő képviselte miskolci vezér­ügynöksége működött, a színház felőli részen Lusztig Sámuel és a tulajdonos, még a főutcai fronton Rósenfeld Mór bérelt kereskedése, s mel­lette Groszmann Jakab „ódonász", azaz régiség- kereskedő üzlete fogadta vendégeit. Ez az egyemeletes saroképület Miskolc 1862- ből származó, sematikus városképi ábrázolásán látható először. Bizonyos azonban, hogy végső formájának kialakítása az 1870-es években, az árvíz után történt, mint ahogy a szomszédos (ma Széchenyi u. 25. számmal jelölt) épületet, az ún. Soltész Nagy Albert-féle házat is 1879-ben építet­ték. Ennek tervezésekor figyelemmel kellett lenni a már meglévő sarokházra. Az épület - mert elő­kelő helyen volt - gyakorta változtatta üzleti por­táljait, s a névfeliratokat. A miskolci címtárak és telefonkönyvek 1895-ben, 1912-ben, 1929-ben, 1939-ben, s 1943-ban is más-más bérlőket és üzle­teket tüntetnek fel a földszinti bolthelyiségekben. A bérlőknél azonban több figyelmet érdemel építészettörténeti szempontból az épület. Az épület a Kazinczy utcáig tartó tömb egyik legrégebbi, s földszinti téralakításában legépeb­ben megmaradt objektuma. A Széchenyi utcai külső homlokzat, annak földszinti része azonban teljesen lepusztított, egykori megjelenésére csak a századforduló környéki fényképek emlékeztet­nek. A földszinti és emeleti zónát ma is keskeny, lapos, tagolatlan övpárkány választja el. Az öt­tengelyes homlokzat ablaknyílásait karcsú, lapos, csigás, akantuszos fejezetekkel záródó pilaszte- rek keretelik. A pilaszterek fölött megemelt, erős plasztikájú szemöldökpárkány, amely alatt tra­pézalakú záradékkal díszített, két mezőre osztott szemöldök kap helyet. Az ablakok között nagyon egyszerű, pálcákból és lemezekből álló pilasz- tereket találunk, amelyek „lábázatai" az ablakok könyöklőpárkányának magasságában helyezked­nek el. A könyöklőpárkányok és a koronázó pár­kány közötti falsávot egykor és ma is vízszintes vakolatrovátkolás tagolja. A Déryné utcai homlokzat emeleti zónájának architektúrális elemei megegyeznek a Széchenyi utcai homlokzatéval, azzal a különséggel, hogy a tengelyek ritmusa itt más. A bal szélen lévő, sű­rűbben elhelyezett öt tengely és a jobb szélső ablakpár között hangsúlyos elemként jelenik meg a pilaszterekkel kereteit hatodik tengely. A Széchenyi utcai homlokzat három tenge­lyét magába foglaló földszinti rész minden kétsé­get kizáróan a 19. század első felében épült, amelyhez mint meglévő maghoz toldották hozzá a Déryné utcai szárny egy részét. Elképzelhető - bár műszaki dokumentáció ezt sem támasztja alá -, hogy a Széchenyi utcai rész jobb szélső két tengelyében, a jelenlegi üzlethelyiségek helyén egykor kapubejáró volt, amelyet feltehetően a múlt század végén elfalaztak, s poroszsüveggel 505

Next

/
Oldalképek
Tartalom