Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Az iskolák

Az eperjesi jogakadémia Miskolcon (Városház tér 8.)

A százezer lakosú „felsőmagyarországi főváros", „Nagy-Miskolc" megteremtésének gondolata a század első évtizedétől, az önálló törvényhatósági joggal történt felruházástól (1909) követhető nyomon. A koncepciónak fontos eleme volt az iskolavárossá alakulás, amely még 1914 előtt feltételezte legalább két főiskola és hat középiskola működtetését. A történelmi események az elképzeléseket azonban gyökeresen megváltoztatták.

Elsőként a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola Miskolcra telepítése foglalkoztatta a közvéleményt. 1906-1918 között a város polgármesterei számos feljegyzést, kérvényt készítettek, s memorandumokkal bombázták a kormányhivatalokat. Fő érvként Miskolc közlekedési csomópont jellegét hangoztatták, valamint azt, amiben akkor mindenki hitt: "a körülmények Miskolczot teszik Magyarországon a kohászat és bányászat központjává. Erdészeti szempontból Miskolcz éppen olyan előnyöket nyújt, mint bányászati szempontból. . . Azt hisszük, az akadémia szempontjából felbecsülhetetlen előny ez." (Az ipari nagyváros „elképzelés" tehát nem a 20. század közepének, második felének ötlete volt.)

A selmecbányaiak először Kassát választották, a tervezett új műegyetem helyéül pedig Temesvárt jelölték ki. A város figyelme ezért a sárospataki jogakadémia Miskolcra telepítése felé fordult. Úgy képzelték el, hogy egyesítik az eperjesivel, s így Nagy-Miskolcon „népességére és színvonalára nézve, a legfejlődőképesebb, leglátogatottabb, legnagyobb akadémiája lesz az országnak."

Az iskolaváros magvát a Rudolf laktanya épületei adták volna. Felvetődött az ún. Vay úti barakktelep (ami első világháborús katonai fogadóbázis, járványkórház volt) kollégiumi tömbbé való átalakítása is. Indulásként ezer hallgatót vártak Miskolcra.

Az intézmény felirata az épület homlokzatán, 1930 k.

340