Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Magyar nyelvű összegzés
kara. A kötet 10 gimnáziumot mutat be, valamint tényszerű tájékoztatást ad 20 szakiskoláról, amelyek többsége a 20. század második felének építészeti terméke és iskolaalapítása volt. Ezek oktatási profilja részben átalakult, részben a 21. század igényeinek megfelelően most alakul át. Egy 19. század eleji, versben írt várostörténet kiemeli a miskolciak vendégszeretetét, a vendég- fogadók világát és a vásári forgatag hangulatát. Az első vendégfogadók a városban érkező országutak mentén alakultak. Némelyikükről rajzok, átépítési dokumentáció is maradt, másokról inkább legendák öröklődtek. A 19. század elején szinte minden szállodáról, kávéházról és cukrászdáról jelent meg képeslap. Forrásértékű információkat gyűjthettünk a korabeli sajtóból, hiszen egy-egy rendezvény hirdetése, reklámok a lapok hasábjain jelentek meg. A vendéglátás - szíveslátás olyan örökzöld téma, amiről szívesen beszél a vendég és a vendéglátó is. A több évszázados múltat idéző fogadók, szállodák a Csabai kapuban, a Zsolcai kapuban, vagy a Szentpéteri kapuban voltak. A városon átvezető országutak mellett épült a „Zöldfa", a „Csillag", a „Három rózsa", a „Budapest", valamint a „Fiume" nevű szállodánk. A belváros legrégebbi, 18. századi fogadója „Fekete sas"-ként volt ismert, az 1970-es évek elején bontották le. A 20. századi szállodáink közül mint épület létezik, de már nem működik a „Korona" és az „Abbázia". Működő szállodánk a Kossuth L.-Széchenyi I. utcák sarkán a Pannónia, amelynek építészete (átépítése, újraépítése) a 16. századtól követhető nyomon. A belvárosnak ez a patinás szállodája külön épülettel (konferenciateremmel, garázzsal) gazdagodott az utóbbi években. Miskolc környékén (Lillafüred, Tapolca) az utóbbi években, évtizedekben számos vendéglátóhely épült. A belváros szűkölködik új szállodákban, éttermekben. Ezek közül a szövegben a szerző külön foglalkozik a „Lévay Panzióival, az „Öreg Miskolcz"-cal és a „City Hotel"-lel. Ezek a modem vendéglátó egységek ötvözik a korábbi önálló kávéházakat és cukrászdákat. A város főutcája egykor gazdag volt cukrászdákban. A 19. század elején a miskolci cukrászat svájci gyökerekből táplálkozott, majd a 20. században olasz kapcsolatokat építettek ki a szakma képviselői. A Városház téren az egykori ún. „Trillhaas-cukrászda" berendezése szentpétervári minta alapján, miskolci asztalos-mesterremek- ként készült el. Országos hírre tett szert a Ro- ráriusz-cukrászda, amely az újságírók, színészek, művészek találkozó helye volt az 1970-es évekig. A Megay-cukrászda Miskolcon fogalommá vált, találkozó helye lett a fiataloknak. A szállodák, curkászdák mellett helyet kapott a kiadványban néhány „kisvendéglő", vagy söröző éppúgy, mint az Avas megújuló vendéglátó kultúrája. Az avasi pineckultúrának egyesülete, képviselete van. A pincék a vendéglátás mellett kultúrmissziót is betöltenek, hiszen kiállításoknak, szakmai összejöveteleknek is helyet és fórumot biztosítanak. Miskolc 2005-ben pályázatot nyújtott be az „Európa Kulturális Fővárosa" cím elnyeréséért. Ennek egyik előkészítő fázisa volt a belváros védetté nyilváníttatása. (A védettség kiterjed az Avas teljes területére is.) A másik előkészítő lépés a belváros megújulását, megújítását tűzte célul. Ez először az üzletek portáljaira, majd az épület homlokzati felújítására terjed ki. Közben készül az ún. tömbrehabilitációs tervezés, amely előkészíti a belváros egyes tömbjeinek teljes megújulását. Ennek a programnak az ismeretében állt össze a kiadványnak az a fejezte, amely az „Iparos-, kereskedő- és polgárházak" címet kapta. Némelyik épület azért került be, mert 606
