Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Magyar nyelvű összegzés
egykor különösen szép nemesi kúria volt (Hunyadi J. u. 6.), a másikban Lévay József költő élt (Hunyadi J. u. 6.). Több épületben működött nyomda, készültek lapok, kalendáriumok. Ezek annyira hozzátartoznak a város történetéhez, hogy elhagyni egyiket sem lehetett közülük. A kereskedőváros hangulatát idézi egy porcelánbolt, egy hangszerbolt, vagy egy műkereskedés is. Voltak szatócsüzletek, áruházak, s egy különösen nagy ismertségre tett szert. A Széchenyi u. 19. sz. alatt épült a 20. század első évtizedében a nagy fűszerkereskedő központ, az ún. „Weidlich- palota". Az elnevezés máig megmaradt. Ezért gondoltam, hogy a „válogatásban" az egyediség, a különlegesség legyen a szempont. Minden épületnek más és más a története, minden épület beszél, ha megszólaltatjuk. A főutca házainak bemutatásában egyedüli korlátozó tényező a kötetek terjedelme volt. Befejezésül szólni, írni kell néhány olyan témáról, amely 1994-ben elkerülte a figyelmemet, vagy valami ok miatt nem volt fontos. Ezeket részben nevezhetnénk a 20. század városi kezelésű üzemeinek, részben új szolgáltatásokat biztosító vállalatoknak. 2006-ban ünnepeljük a miskolci szemétégető mű beindításának centenáriumát. A környezetvédelem és az energianyerés különleges vállalkozása volt ez 1906-ban. Energiával látta el a jéggyárat, a vágóhidat, s a várost megszabadította a hétköznapok hatalmas hulladékanyagától. Ennek a „gyár"-nak a helye megegyezett az AVE mostani központi telephelyével. Hasonló a helyzet a villamosenergia szolgáltatással, a közvilágítással is. Azzal a különbséggel, hogy az évforduló több, mint egy évtizeddel meghaladta az évszázadot. A mai EMASZ ebben a városi részvénytársaságban találja meg jogelődjét. Az áramszolgáltató vállalat azóta is magáénak érzi Miskolcot. Ezt a díszkivilágításokban láthatjuk a legközvetlenebb módon. A kivilágítás vagy valamilyen ünnepi alkalomnak szól, vagy védett műemlékeinknek. A város legszebb épületei folyamatosan „borulnak" éjszakai díszkivüá- gításba. Ebben a fejezetrészben jelenik meg a város most épülő kultúrcentruma, amelyet eddig is sokféle névvel illetett a közvélemény. A „Művészetek Háza" a város középkori piacterének délkeleti részén, nagy alapterületen épül fel. Ez önmagában is megkívánta a régészeti kutatást, amely újabb eredményekkel gazdagíttota városunk korai történetét. Ezen a helyen a 19. században malom és uradalmi vágóhíd is működött. A 20. század építészei aztán filmszínházat terveztek a korábbi épületek helyébe. A 21. század első évei pedig új igényeknek, elvárásoknak megfelelő többfunkciós kultúrpalotát álmodtak ide. 2006-ban az intézmény megkezdi működését. A művészetek háza mellett parkoló, új tér, ill. park alakul ki, s mélygarász egy négyszintes lakóépület alatt. Az épület a tömbrehabilitációs program eredménye, amely az Avas oldalról szemlélve a Szinva patak mentén zárja le ezt az építészeti tömböt. A Miskolc írásban és képekben című sorozat mostani két kötete önmagában is átfogó várostörténeti áttekintés, amely a kezdetektől napjainkig követi a város fejlődését. A munkát még kilenc kötet egészíti ki, s a feldoglozás további kötetekkel folytatódik majd. A feldolgozott témák alapja a levéltár anyaga, a közölt dokumentumok miskolci közgyűjteményekből származnak, ill. a jelen dokumentálását a levéltár tartotta fontosnak. A kiadványt jó szívvel ajánlom minden olvasó számára, aki miskolci ismereteit szeretné elmélyíteni. Egy szeretni való város bontakozik ki a hazai és a nem miskolci olvasó előtt. Dobrossy István 607
