Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Vendéglátás, „szíveslátás"
A Lévay-panzió, a Cafe du Boucher és az Öreg Miskolcz (Lévay József u. 13., Görgey Artúr u. 42. és a Horváth Lajos u. 11.) A 20. század utolsó évtizede a miskolci idegenforgalom és vendéglátás történetében egy új fejezet kezdetét jelentette. A „magánosítás" eredményeként új vállalkozások, befektetések ill. vállakozók, befektetők jelentek meg a városban és kezdték meg működésüket. A címben feltűntetett három hely és elnevezés magyarázata is ide vezethető vissza. Egykor állami üzletek és magánházak váltottak funkciót új beruházók, vállalkozók segítségével. A három intézményt a Mészáros-tulajdonostársak neve köti össze. A „családi" vállalkozás első egysége a Café du Boucher volt az egykori ún. Túry-bolt magánosítása eredményeként. A Görgey utcai MÁV- bérháztömb saroképületében két évtizeden keresztül működött Túry Lajos fűszer-, csemege,- mag,- ásványvíz- és borkereskedése. A közismert üzletet 1937-ben a Magyar Szalon c. fővárosi lap is bemutatta, két képet mellékeltve a tudósításhoz. A boltot 1949-ben államosították, s három és fél évtizeden keresztül a Népkert és a kórház környéki villák és lakóházak nagyforgalmú csemege üzlete volt. Működését 1992-ben fejezte be. Privatizációja során az üzlet bérleti jogát a Mészáros testvérek (László és Attila) vásárolták meg, s egy barátjukkal, Poroszkai Csabával rövid ideig még működtették. Később a hét évtizedig fűszerboltként ismert üzletnek megkezdődött a külső homlokzat megtartásával a belső terek átalakítása. 1998-ban így nyüt meg a Cafe du Boucher Belga söröző-étterem, a Belgian Beer Café nemzetközi étteremhálózat első magyarországi tagja. Az étteremmé alakított egykori üzlet a 20. század elejének hangulatát idéző berendezést kapott. Belső lépcsővel kötötték össze a földszinti sörözőt az emeleti, elegáns különteremmel. Az emeleti rész 40 fő, a földszinti terem 80 fő befogadására alkalmas. A második kategóriás étterem, vendéglő és söröző, konyhájuk elégíti ki a Lévay panzió szállóvendégeinek igényeit is. Lévay József (1825-1918) költőről, megyei alispánról és a város díszpolgáráról a Népkert és A Lévay Villa homlokzata, 2006 436
