Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

a kórháztömb közötti területen, szemben a mai sörözővel 1913-ban, tehát még életében utcát neveztek el. Ez a különlegesen értékes része a városnak az ezt követő évtizedekben folyamatosan épült be. Mészáros László és Mészáros Attila a mai 13. számú épületben, annak átalakítása után itt nyitott panziót 2002-ben. A megnyitásról készült dokumentumokból és az átalakítás terveiből tudjuk, hogy a panzió „elődje" 1916-ban épült. Az építtető Henkey Honig Vilmos tábornok volt, majd tőlük Silbiger Gyula vásárolta meg. A levéltári adatok szerint 1942-ben ők alakították át az épületet. Ekkor a déli főhomlokzaton és a keleti oldalon elhelyezett erkélyes lakóház délnyugati bejáratot kapott. Az előszobából hallba, majd egymást követő három, nagy alapterületű szobába lehetett jutni. A praktikus elrendezésű villában a nyugati szárnyon gardróbok, emeEbédlőterem a panzióban

leti feljárók, kamra, konyha, fürdő, átjáró helyiségek, cselédszoba, s elkülönített WC-blokk kapott helyet. Ekkor a tetőteret is beépítették. Az épület az akkori Pataky-tér közvetlen szomszédságában helyezkedett el, s homlokzati kialakítása kiemelte az elegáns villanegyed új házai közül. A tulajdonos családot deportálták 1944-ben, s közülük csak egyetlen fiatal nő tért vissza. Ő adta el a villát a Mészáros testvérek nagynénjé- nek, aki a vendéglátás szakma művelője volt. (A bükkszentkereszti „Béke" turistaszálló volt a tulajdona.)

A Henkey-Silbiger házat így államosították, majd bérlők használták. (Többek között Cselei Kálmán főorvos is, akit munkája később a fővárosba szólított. Az 1980-as években részenként sikerült visszavásárolni, s különböző vállalkozásokba kezdtek.

A Café du Boucher „elődje" a Túri/ bolt

437