Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

A „Fekete sas" és utódai (Széchenyi István u. 3-9.)

A Korona vagy Avas szállodától a Kossuth Lajos u. sarkáig egykor négy szalagtelek húzódott a főutca és a Pece-patak között. Hosszúságuk 85-90 méter, szélességük pedig 18-20 méter volt. 1970/1971-ig négy legendás, nagy múltú épület állt itt egymás mellett. A papír- és írószerek boltját a Roráriusz cukrászda, majd a „Patyolat" üzlet, virágbolt és „Levendula" illatszer bolt követte. Utóbbiakkal egy házban volt a „Béke-étterem", aminek korai elődje a 18. század közepén épített „Fekete sas" vendégfogadó volt. A Sötét kapuval később lezárt (1771) középkori piactér végén így állt egymás mellett az uradalmi fogadó, az utca másik sarkán pedig a tapolcai bencések háza, ami helyén a múlt század végén (1894) felépült a Pannónia szálloda, és kávéház, amelyet többször is átalakítottak.

Amikor Miskolcon a 18. század közepén ösz- szeírták a korcsmákat, olvashatjuk a jegyzékben, hogy "a Sérafi-funduson vagyon ugyan egy gazzal fedett kortsma ház, ...de mind fallyai, mind egyebe úgy el romladozott, hogy ha nem reparál419

A 18. századi görög kereskedőház és a Béke étterem, 1965 k.