Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
Szemere-emlékek és a Szemere család relikviái Miskolcon 1930-ban, férje halálának negyedszázados évfordulóján, Szemere Attiláné Miskolc városának, illetve a Borsod-Miskolci Múzeumnak adományozta a Szemere-család még megmaradt tárgyi és dokumentációs emlékanyagát. Korábban hasonlót tettek a Palóczy-örökösök. A múzeum ekkor hitet tett a város egykori kiválóságai emlékének megőrzése és ápolása, gyarapítása mellett. Ennek megnyilvánulásaként már látható volt a koszorús költő csaknem teljes hagyatékát bemutató „Lévay-szoba". Ezért is fogadta a múzeum először kiállításon, majd gyűjteményeiben örök időkre a félszáznál többre tehető relikviákat. Azóta több, mint hét évtized telt el, a háború évei, az 1950-es évek múzeumi átszervezései, épületomlások, gyűjteményi átcsoportosítások nemigen kedveztek a féltve őrzött emlékeknek. Ezért is érdemelnek figyelmet, újraidézést mindazok az emlékek, amelyeket a közgyűjteményekben, vagy a városban (köztéren, utcán, vagy éppen az avasi domboldalon) őrzünk, s amelyek a két Szemere ittlétét, máig ható szellemiségét idézik. Szemere Attiláné az adományozáskor így emlékezett: „Mindent ideadtam, amit a jobb időkből meg tudtam menteni. Bútorokat, szőnyegeket sajnos már nem adományozhattam, mert azokat a rossz időkben kénytelen voltam eladogatni... Három évig Melczer Lillánál laktam és gyermekeinek adtam zongora és nyelvleckéket. Azután felkerültem vissza Budapestre, ahol a külügyminisztérium alkalmazott. ... Sikerült a honvédelmi alapból, amelynek egykori elnöke Szemere Bertalan — Fővárosi újságok Szemere Attilláról. A »Pesti Hírlap« Írja: Misaolczon a két kerületben a helyzet a következő : A szabadelvű párt végrehajtó bizottsága a déli kerületben Hermann Ottóval SzemereAttilát jelölte ki, az északi kerületben pedig Horváth Lajos pártonkivüli jelöltet ajánlja a függetlenségi Bizony Ákossal szemben, aki helyett újabban Helffy Ignácz jelöltségét emlegetik. Szemere Attillát holnap délután a 200-as bizottság fogja nagy értekezleten jelöltté kikiáltani. Benne a déli választó kerület elvhű és igen rokonszenves szabadelvű jelöltet nyer, aki nemcsak történelmi hangzású neve által, de egyénisége kiválósága által is díszére fog válni e kerületnek. Szemerét azonkívül irodalmi érdemek is ajánlják s igy nem csoda, ha jelöltsége széles körökben hódit. A »Magyar Hírlap* igy ir : Miskolcz egyik kerületének szabad- elvüpárti jelöltje: Szemere Attilia, aj kiváló, fényes tollú publiczista, Szemere Bertalannak, Magyarország egykori miniszterelnökének a fia, akit Borsod- megyében, de különösen Miskolczon régóta ismernek és a kinek eddigi szereplése, általánosságban is biztositék volna működéséért, ha nem is tudnók róla, mily nevezetes szerep jutott neki a liberális egyházpolitikai reformok megalkotása körül. Szemere Áttilla a napokban tartja meg beszámolóját. — Herman Ottó kitüntetése. Az ezredéves kiállítás történelmi csoportjának zsűrije befejezve működését, a meghívott külföldi tagok Hermann Ottóhoz, az ősfoglalkozás csoportjának elnökéhez egy iratot intéztek, amelyben az ősfoglalkozások szerszámgyüjteményéért kitüntetésben részesítik. Dicsérik továbbá, mint a tudományos kutatás egyik kiváló képviselőjét s munkájáért a legnagyobb bámulatukat fejezték ki. Az iratot aláírták : dr. O. Finsch — Delmephorst, Gaston Le Breton — Rouen, I. Lessing — Berlin, F. Bluntschli — Zürich, H. M. Cundall — London tir WSzemere Attila és Herman Ottó a Miskolcz című lap hírei között, amikor egymás ellen indultak Miskolcon az országgyűlési képviselőválasztáson, 1896 201
