Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
Emlékbeszéd Szemere Bertalanról. Ttrtotta a november 24-iki emlékünnepélyen Porc» Kálmán, főgimn. tanir. 1 — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. — Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! A múlt eseményeit szemeink előtt sokszor fátyol takarja el. Gyakran még a közelmúlt idők nagy alakjait is a feledés köd- homálya öleli mindinkább körül, amelyből •lykor csak nevük fénye csillog ki. Az emberek általában hamar felejtenek s a napi események rohanó áradatában könnyen kivesz az emlékezetből még a haza kiváló fia azon a helyen is, amely működésének hosz- seabb időn keresztül nyújtott teret. Legyen szabad nekem félrevonnom azt SL fátvolt, eloszlatnom azt a homályt, amely Szemere Bertalant, magyar hazánknak egyik legfontosabb korában kiváló emberét, megyénknek, városunknak pedig talán Ieg- magyobblérfiát borítja. Örök nyugodalmát itt találsz-' Avas oldalán. oSi t^píOmti'ri'kmellett, ércalakja ott emelkedik működésének színhelyénél, de maga az egész ember nem találja meg emlékezetünkben azt a helyet, amelyet pedig egyénisége és munkássága révén méltán megérdemelne. Most. születése után 100 évvel keressük fel őt. — Idézzük lelki szemeink elé nagy alakját. Figyelő szemmel kisérjük végig életének folyását, önerejéből, belső értékei alapján való nagy emelkedését, azt az életpályát, amely mindaddig magasabbra és magasabbra jutott és tiszta fénnyel ragyogott, amig be nem következett az a megrázó katasztrófa, amely elzárta előtte az utat, határt szabott a haza érdekében kifejtett, pihenést nem ismerő önzetlen munkásságának. Egy eszmékben gazdag, de ami ennél sokszoi fontosabb, tettekben bővelkedő életpálya nyílik meg előttünk, amely egy célt tűzött ki maga elé: nagygyá és boldoggá’ tenni a magyar hazát, a magyar nemzetet, amely Szemere Bertalan születésének centenáriumát ünnepelték Miskolcon, 1912 volt, 150 pengő kegydíjat kapnom." 1919-ben Becsbe költözött, s mindent magával vitt az akkor még meglévő családi hagyatékból. „Bécsben aztán eladogattam bútoraimat, mert élni csak kellett valamiből. És így többek között eladtam tizennégy gyönyörű, rendkívül értékes török imaszőnyeget." Ami a hányattatás éveiből megmaradt, hat ládában érkezett Miskolcra. Az emlékanyagot Leszih Andor, a múzeum akkori tudós igazgatója szétválogatta, s külön mutatta be az apa és külön a fia anyagát. Újszerű volt Szemere Bertalan 1848/1849-ből származó levélgyűjteménye. Különösen értékes volt az a 15 darab, amelyet Kossuth Lajos írt. „Ezeknek mindegyike megrázó drámaisággal világítja meg a közeledő tragédiát látnoki lélekkel megérző Kossuth Lajos lelki vívódásait." Görgey, Damjanich, Dembinszky és Perczel levelek is voltak a gyűjteményben. Napjainkban még őrzi a múzeum Arany János levelét és verskéziratát. Szemere Bertalantól, a „Tisztelt Miniszter Úr"-tól kért segítséget a szabadságharc katonáit buzdító verse megjelentetéséhez. Ekkor még látható volt az a levél, amelyben Szemere Paskievics orosz tábornokkal való viaskodásáról számol be. Egy másik érdekesség pedig az a dolgozat volt, amelyet a nemzetiségi kérdés meg- (vagy fel-) oldásáról írt. A kiállításban megjelentek darabok a múzeum saját, ún. „1848-as gyűjteményé"-ből is. A Görgey és Perczel levelek Szemere titkárától, Horváth Lajostól kerültek a múzeumba. Horváth Lajos (1824-1911) a jogtudós politikus 28 éven keresztül képviselte Miskolc városát az ország- gyűlésen. A korabeli kiállításról tudósító írások megemlítik, hogy „igen érdekesek azok az írások is, amelyeket Szemere külföldről, majd később párizsi emigrációjából írt haza szüleihez. Ezek mel202
