Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

Miskolcon.) A pályaudvar mai fő épülete 1901- ben épült, a csatlakozó építményeket 1905-ben fejezték be. Korszerűsítésnek nevezett átalakítá­sát többször is tervezték, ezek közül egy 1956-os terv szerencsére nem valósult meg, az 1970-es években az épület keleti szárnyát lebontották. Ez összekapcsolódott az aluljáró megkezdett építé­sével, de a koncepció egy új épületegyüttes elké­szítése volt, amely összekapcsolhatta volna a vasúti közlekedést a városi villamos- és buszköz­lekedéssel. Egy 1988-as híradásban olvassuk, hogy „a pályaudvar állomásépületének újonnan felépített keleti szárnya már áll", s a megújulás­hoz tartozik az is, hogy az elmúlt héten átadták az aluljáró egy szakaszát. Az 1859-től négy évtizeden keresztül szolgált „felvételi" épületet 1901-ben bontották le, s az új épületet, annak minden építési fázisát nyomon követte a helyi sajtó. Különleges volt, hogy előbb a két szárnyépület készült el, s csak ezt követően bontották le az ósdit, hogy helyet adjon a főépü­letnek, amelyet villany világított meg. Idézzük a homlokzati leírást, amely több, mint egy évszá­zad formakincsét őrzi. „Homlokzatai nyers-tégla felülettel, sarkain fogazott kő armírozással ké­szültek. Ezekben a rizalitoknál hármas tagolású, a két új szárnyon hét-hét tengelyes kialakítással kőkeretelésű nyílászárók helyezkednek el. A tég­lafelületű homlokzatot a tetőtől törpekonzolos díszítésű párkány és az épület központi részén, A Tiszai pályaudvar homlokzata a felújítás után, 2006 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom