Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

valamint a sarokrizalitoknál balusztrád választja el. A mozgalmas tömegű épület hangulatát a közös téglafal- és kőfelületek játéka határozza meg."

A 20. század elején, amikor fénykorát élte a képes levelezőlap kiadás, Miskolcon a közkedvelt „témák", vagy épületek egyike a Tiszai pályaudvar volt. A főbejárat előtt járdasziget húzódott, majd az épületet teljes szélességében növényekkel, fákkal tették hangulatossá. Az élet (és a közlekedés modernizálásának) részeként a pályaudvar nyugati szárnya előtti téren a lófogatokat, konflisokat felváltották a személy- és társaskocsik, amelyekkel Tapolcára és Lillafüredre is el lehetett jutni. Az 1950-es évek végén megfogalmazódott, hogy a napi 50.000 fős utasszámot a villamos és az autóbusz korszerűsítésével lehet

A főépület homlokzati részlete, 2006

Kandó Kálmán szobra, 2006

úti céljához elszállítani. Felvetődött tehát a személypályaudvar előtti tér teljes átalakítása, s egy új Szinva-híd után a körforgalom kialakítása, amely éppúgy vonatkozott a villamosra, mint bármely más járműre, közlekedési eszközre.

1962-ben fogalmazódott meg az az elképzelés, hogy a pályaudvar előtt alakítandó téren helyezzék el Kandó Kálmán (1869-1931) egészalakos szobrát. A vasút villamosításának nemzetközi hírű tudósa a fázisváltós villanymozdony megalkotásával a közlekedéstörténetben új korszak kezdetét jelentette. A 120 éves gőzvontatással szemben megjelent, majd abszolút győzedelmeskedett a villamosítás. Kandó Kálmán mészkőből készült szobrát (a MÁV kertészet által készített 6.500 m2 nagyságrí parkban) 1967. december 29-én avatták fel.

81