Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
munkásságát, megemlékezve születésének 175. évfordulójáról. Ebből az alkalomból az érdeklődők - igaz csak másolatban - de megtekinthették a kötet bejegyzéseit. (Az évforduló egyben lehetőséget adott arra, hogy az elhangzott előadások 2001-ben önálló kötetben is megjelenhessenek.) * * * A Lévay-évfordulót követően, 2001-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a városi és a megyei önkormányzat támogatásával, a megyei levéltár, a megyei múzeum és az egyetem textológiai tanszékének közös együttműködése eredményeként megjelent Lévay József naplója. A kétkötetes, közel ezer oldalas feldolgozás szerkesztője Porkoláb Tibor volt, s a munkában tíz hallgatója vett részt. A „Szentpéteri üres fészek" című kiadvány 1892-1917 között fogja át és közli szöveghűen mindazt, amit Lévay József fontosnak tartott feljegyezni, illetve életének utolsó időszakában lediktálni. Az eredeti munka négy kötetes, s azt a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattára őrzi. Az első kötet 390 lapon 1892-1907 között, a második 234 lapon 1908-1912 között, a harmadik 279 lapon 1913-1917 között íródott, illetve ezeket az időszakokat fogja át. A negyedik kötet „Fürdői naplók" címen elkülönül a többi naplótól. Mivel Lévay József naplóinak legteljesebb kiadásáról van szó, a szerkesztő úgy látta szakmailag a legelfo- gadhatóbbnak, hogy a fürdői „elmélkedéseket" beépítette a „Szentpéteri üres fészek" című naplók időrendi sorrendjébe. Lévay ugyanis minden évben egy-két hónapot töltött ismert fürdőhelyeken (Bikkszádon, Turzófüreden, Trencsén-Teplicen, Tátrafüreden) így itteni feljegyzései szerves részét képezik élete történéseinek. A mim ka irodalom-, társadalom- és művelődéstörténészek számára egyaránt pótolhatatlan, eddig ismeretlen adatokat tartalmaz. A város történeti kutatásában nélkülözhetetlen forrásnak tartjuk, egyszersmind a jeles naplóírók utolsó nagy egyéniségét tiszteljük a szerzőben. A reformkor naplóírói éppoly fontosak számunkra, mint Lévay József adatai, amely- lyel „átível" a 19. és a 20. század fordulóján. Rendelkezése saját temetéséről, 1918 175
