Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
Széchenyi István gróf (1791-1860) emléke Miskolcon Egy köztéri Széchenyi-szobor gondolata régóta foglalkoztatta a miskolciakat. 1993 nyarán- őszén a Melocco Miklós által megálmodott szoborterv, s az elhelyezés elképzelt színtere többféle véleményt, egyetértést és ellenérzést váltott ki. Azt azonban senki sem vonta kétségbe, hogy a köztéri alkotások között elsőséget élvez a szobor, s ezzel Miskolc nagyon régi, nehezen megmagyarázható mulasztását, tartozását törleszti. Nehéz elképzelni, hogy az a város, amely elsők között tartotta fontosnak Kossuth, Deák, Szemere, Görgey alakját szoborban megörökíteni, az annak ellenére feledkezik meg a „legnagyobb ma- gyar"-ról, hogy 1874-ben fontosnak tartotta róla elnevezni a település főutcáját. Gróf Széchenyi István (1791-1860) azon túl, hogy Miskolcon három ízben járt, tevőlegesen is kötődött a város kulturális, szellemi felemelkedéséhez. Először a színházügy támogatójaként ismerték meg, amikor a megye és a város lakóit Pozsonyból üdvözölte. „S azért akár micsoda kis lábon fog is állani Miskolcon a Magyar Színjátékház, s akár milyen kicsinyek is lesznek annak résültátumai eleintén, - írta egyik levelében - mégis lesz talán ennek nagyobb haszna és megmarad a tekintetes karoknak és rendeknek azon nagy érdemek, hogy ily jól tevő intézetnek kezdetét megindították." Nagyobb összeggel járult a színház felépítéséhez, s elsők között váltotta meg jelentős összeggel évi páholybérletét. Ezt követően a város és a megye tehetősebb személyei kötelességüknek érezték, hogy hasonlóképpen cselekedjenek, s adakozzanak. 1827-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót, amelynek helyi megfelelői a magyar városokban hosszabb-rövidebb idő múlva megszerveződtek. Miskolcon már 1831-ben működött az első kaszinó. Először magánházak adtak helyet (pl. Almássy kúria a Városház téren), majd az 1850-es évek elején a színház lett a kaszinó végleges otthona. A színház érdekében végzett munkáját megbecsülve díszelnökként fogadták Kossuth Lajost, s a kaszinó tiszteletbeli tagja volt Széchenyi István is. Széchenyi István három alkalommal, 1835- ben, 1844-ben és 1845-ben járt városunkban. Ismereteink szerint a város 1845-ben nagyon készült fogadására. Fellobogózták a várost, a céhek és egyletek külön is készültek a találkozásra. Ekkor tett látogatást a Nemzeti Kaszinóban is. Este a Polgáregylet szervezett fáklyás felvonulást, majd szerenádot adtak tiszteletére. Ez a kép maradhatott meg a miskolciakban, hiszen amikor Széchenyi meghalt, korábban nem tapasztalt gyászt öltött a város. 1860. április 22-26. között valamennyi templomban gyászmisét tartottak emlékére. A Kaszinó pedig hat hetes gyászt rendelt el. Széchenyit tisztelték, számos emlék maradt utána a városban, de kultusza soha nem volt Miskolcon. Az emlékek között érdekes az a néhány árjegyzék, amely görög kereskedők hagyatéki anyagából került elő. Ez a bizonysága annak, hogy az 1850-es években „gróf Széchenyi Istvánhoz" címzett görög, posztó és divatkelme kereskedés működött a főutcán. Az pedig, hogy a város 176
