Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Város az alföld és hegyvidék találkozásánál
Miskolc évszázadai Miskolc egyike azoknak a magyarországi városoknak, amelyek nem ünnepük alapításuk évfordulóját. Ennek oka, hogy a névadó nemzetség emlékei - csak gyanítható, hogy mikor - megsemmisültek. A Miskolc nemzetség városunkat, valamint a szomszédos településeket birtokló családjainak a 12-13. században a közeli Tapolcán volt közös temetkezőhelyük. Az egykori bencés monostor helyére máig csak közvetett jelek utalnak, eredményre vezető régészeti feltárás még nem volt a valószínűsíthető térségben. A városi lét és életmód megteremtésének első komoly állomása 1365 volt, amikor Nagy Lajos király (1342-1382) birtokcserével a diósgyőri vár és a környező kisebb-nagyobb települések birtokosa lett. Diósgyőr a királyi udvar szempontjából; másrészt a magyar-lengyel kapcsolatok alakításában fontos szerepet kapott, így természetes, hogy a Diósgyőr központú koronauradalom településeinek jogállása tartósan rendeződött. A középkori Miskolc Zsigmond (1387-1437) és Mátyás (1458-1490) királysága alatt kialakította azt a társadalmi, gazdasági és településszerkezeti képet, amelynek arculatát a kézművesség és a vásárokról, átmenő forgalomról is híres kereskedelem határozott meg. (A kézművességen belül különleges fejlettségi szintre emelkedett a 16. század elején a puskaművesség.) Miskolc a mohácsi csatavesztés (1526) után a kialakuló kettős királyi hatalom hatása alá került. Ennek jegyében volt az avasi templomban országgyűlés (1526), Ferdinánd-párti hűséget kinyilvánító rész-országgyűlés (1541), s a Szapolyai és Ferdinánd-pártiak viaskodásának esett áldozatul a tapolcai apátság is. (A Miskolcot alapító nemzetség korai dokumentumai és tárgyi emlékei nagy valószínűséggel ekkor pusztultak el.) A 16. század közepe előtt hódoltsági területté vált Miskolc, s 1544-től az új gazdasági-társadalmi „kényszerközegben" megváltozott a város arculata, a település képe. A pusztítás nem kímélte a gótika emlékeit sem, csupán az avasi templom és a mai múzeum papszeri épületének egy része maradt meg emlékeztetőül. A leégett, s 1569-ben a református vallásnak megfelelően helyreállított avasi templom látványában is érzékeltette a felszín alatt munkálkodó szellemi erők győzelmét, a reformáció térhódítását. A hitújítás legkorábbi képviselőinek pora azóta az őket követő megszámlálhatatlan nemzedékekével keveredett a műemlék avasi, református temetőben. A Habsburg fennhatóság alatt Thököly felsőmagyarországi fejedelemsége (1678-1683), majd a Rákóczi-szabadságharc idején is jutott „egyedi történelmi szerep" Miskolcnak. A fejedelem főhadiszállását az ún. Dőry-kúriában alakította ki, amelyet a város középkori piacterén építettek a 17. század elején. 1993-tól az egykori kúria történetének legnagyobb felújítását, átalakítását élte át, hogy ezt követően helyet adhasson a Miskolci Galériának. (A korábbi elképzelésekkel szemben - ez a belső udvart üvegkupolával kívánta lefedni - új épületszámy készült, amely állandó és időszakos kiállításoknak ad helyet.) 11
