Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

kedelmi tevékenységet más is képviselheti, mint Lichteinstein József, addig 1905-ben már 3 hentes és mészáros, pék, lisztkereskedő, szabó, szállító, korcsmáros, de fényképész is szerepel a legtöbb adót fizetők között. Ezek a képviselők egy-két év alatt „ eltűnnek", tehát a virilistáknak egy jelentős része a XX. század elejétől már nem nevezhető a város gazdasági és társadalmi elit-csoportjába tartozónak. Beleszólásuk valójában nincsen, vagy legalábbis nem meghatározó a város arculatának alakításában, ottlétük inkább jelképe gazdasági pozíciójukból következő társadalmi rangjuknak. A város és a megye tisztviselői karát egy - a jövedelem forrását tekintve sajátos - kettősség jellemzi. A közigazgatási tisztviselők „hagyományos" elitje mögött ház- és földbirtokok, tehát önálló jövedelemforrás áll, míg egy másik, hasonlóan jellemző csoport mögött az állam által biztosított fizetés. Ezért a közéletben nem ők a hangadók, de ha választott képviselőként bekerültek a városi képviselőtestületbe, szakmájukat tudományos szinten, de megfelelő elismerés hiányában végezhették. Miskolc kereskedelmi jellegének megmaradása mellett az ipari vállalkozások, befektetések térhódítását jelzi néhány új név megjelenése. A kérdés az, hogy arányosan változik-e a tudományos vetülettel is rendelkező tevékenységi formák képviselőinek száma. Radvány István (1832-1918) 1880-tól haláláig szerepelt a virilista névjegyzékben, mint háztulajdonos, majd a gőzmalom igazgatója és a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ekkor tűnik fel Pollák Jakab gyáros, Lax Gyula vállalkozó, Schusselka Gusztáv gyáros, Sugár Dávid vállalkozó, Bay Barnabás földbirtokos, aki a korábbiakkal szemben nem 15-20, hanem 30 éven keresztül szerepel a legtöbb adót fizetők listáján. Bay Barnabás jogászként megyei köztisztviselő utat választ. Velük szemben 12 értelmiségi jelenik meg a virilisták között, de közülük egyedül a jogi végzettségű Mikuleczky István (1843-1905) jár be tudományos eredményeket is produkáló pályát. 1885-től Melczer Gyula neve tűnik fel a vezető elitben, mint okleveles gazda, tehát mezőgazdasági szakember, s mögötte saját és ősei földbirtokosi múltja áll. A gyógyító-publikáló orvos példáját Markó László (1848-1918), a történetírás körébe is sorolható, akadémiai elismerést biztosító írói tevékenységet Vadnay Károly (1832-1902), az ügyvédből lett közgazdasági író alakját, mentalitását pedig Gencsi Samu (18507-1925 k.?) formázza meg. A XIX. század utolsó évtizedében új földbirtokosok (Xiffkovics Emil), gyárosok (Hercz Zsigmond), a nyomdaipar (Forster Rezső) és a vendéglátás-szállodaipar képviselői (Dresdner Adolf) jelennek meg a gazdasági elitben, az „ellenoldalt" Rácz György vegytudor, gyógyszerész képviseli csupán. 1895-ben - minden bizonnyal a városrendezéssel, a város árvíz utáni újjáépítésével kapcsolatban - mérnökök (Adler Károly, Kobek Józsefi, a Zsolcai-kapu ipari centrummá alakulásával gyárosok (Leszih Miksa, Moskovics Sámuel, Pollák Lajos) jelennek meg a sikeres vállalkozók között. Ekkor indul Sugár Ignác (1860-1917) közgazdasági és Bizony Ákos (18461922) politikusi, számos tudományos fejtegetésben és publikációban testet öltő jogtudományi karrierje, amely együtt járt azzal, hogy őt haláláig „Miskolc bölcse"-ként tisztelt a közvélemény. Nem igen találunk magyarázatot arra, hogy a virilizmus miskolci történetében először (de nem egyetlenként) jelenik meg tanár a névjegyzékben, s hogy Polgár György személye nem volt véletlen, mutatja, hogy 1855-1905 között szerepel a legtöbb adót fizetők között. 1900-ban főleg ügyvédek, orvosok, kereskedők jelennek meg új virilisként, s bár ismert név Glósz Károly ügyvédé, Máhr Pál kereskedőé, Dobos József korházi főorvosé, mégis Csontó Lajos tanár neve tűnik ki, s Grünfeld, majd névváltoztatás után Győri Ödöné (1848-1928), aki kereskedőként kezdte pályafutását, s a város országos hírű közgazdászakéntfejezte be életét. A századforduló után (1905-