Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

diósgyőri koronauradalom ügyésze a régi katolikus templom romjait és környékét hasítsa ki az uradalom birtokaiból, s azt adja át az egyháznak. Dőry András másik feljegyzésre kiérdemesült története, vagy cselekedete az volt, hogy különleges módon reagált a városi magistrátus 1735-ben hozott két statútumára. Az egyik szerint a temetéseket az egyháznak kell szervezni, elkerülendő azt, hogy a gyászból idegen kereskedők húzzanak hasznot(!) A másik szerint lehet a templom belsőjében továbbra is temetkezni, de a korábbiaktól lényegesen magasabb áron. 400 magyar forintot kellett fizetni akkor, amikor a kántor évi fizetése a természetbeni járandóságokon túl 25 forint volt. Saját nyugalmuk és temetésük biztonsága érdekében Négyessi Szepessy János és jobbaházi Dőry András az egyháznak tüstént kifizették a 400-400 forintot. Mint azt az 1941. évi templombelsőben végzett ásatások bizonyították, mindketten, s családtagjaikkal együtt ide, a templomba temetkeztek. Megay Géza 1970-ben (posztumusz), Novotny Gyula 1982-ben, Bakó Ádámné pedig 1993-ban írta le a sírokat, illetve a sírokba talált azóta restaurált - viseleti darabokat. Mivel az egyes családok kriptái nem közvetlenül egymás mellett voltak, nagy valószínűséggel állítható, hogy a IV-VIII. számú sírok a Dőry-család maradványait őrizték. A IV. sírban Dőry András volt eltemetve, s a feltárásról Megay Géza a következőket írta: „A templom délnyugati oldalánál lévő csarnokban, az orgonafeljárónál, fedlap nélküli kripta. Mélysége 360 cm. A kripta faltörmelékkel, vegyes földdel volt kitöltve és alján a föld nyomása következtében összeroppant koporsó csaknem 10 cm lapos volt. A koporsó többrétegű... az első sima ötszögű fedőkoporsó lehetett. Ezen belül volt az ún. hímes koporsó, melynek feltárása során ... sikerült oldalát huzatával és deszkarészeivel kifejteni ... és a felszínre hozni. A hímes koporsó sötét barnásvörös selyembársony huzattal volt ellátva és díszítése a következő: fedelén sűrűn és rendszerben fehérfém (ezüst) díszszögekkel kiverve csillagok és félholdak, ezek között a díszek között ezüst nagybetűs felirat van." egyik oldalon a következő szöveg volt olvasható: „OBIIT AE AETATUS (58) ANNO 1735. DIE 11. NOVEMBER". A másik oldal felirata: „SPECTAB AC GENEROSVS DOMINUS ANDREAS DŐRI DE SOBAHAZA (XVI)." A feliratos hímes koporsón belül fellelhetőek voltak a harmadik koporsó maradványai, s a sárga-kék rnintázatú, csíkos halotti lepel darabjai is. A csontok elporladtak, de a ruhamaradványok kiemelhetők voltak. A restaurált, s a múzeumban kiállításon bemutatott, név szerint azonosítható viseleti darabokról Bakó Ádámné a következőket írta: „A XVIII. századi restaurált viseleteink egy része dátumhoz köthető, más része viselettörténeti jegyek segítségével korban elhelyezhető. Dőry András (1735) sírjából előkerült díszmagyar jellegzetes XVIII. század eleji viselet része... A század hatvanas éveiig a ruházat nagyjából megtartotta a Kuruckori formákat... Nagyobb eltéréseket találunk a zsinórozásban, melynek a magyar ruházatban való nagy jelentősége ettől az időszaktól kezdődik. A bogárhátú keskeny sujtás, meg a széles szalagzsinór mellé még aranyos, ezüstös paszomántot is használtak díszítésül." Dőry András második felesége, a fia után báró Nikházy Mária több, mint két évtizeddel élte túl férjét, 1758-ban hunyt el, s szintén a templomban, a férje melletti kriptában temették el. Ezért viselete is mutatja a kor divatjának jellegzetességeit, változásait. A szakértő Dózsa Katalin megállapítása szerint a viselet már az empir stílusba hajló. A