Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

Dőry (IV.) Ferenc bárói címere, 1757 Dőry András házasságából négy utód született s ők már a XVIII. század második felének szereplői Miskolc történetében. Legtöbbre a társadalmi ranglétrán (IV.) Ferenc vitte, aki báró és gróf lett, s báró Sennyey Klárával kötött házasságából két gyermeke (Gábor és Teréz) született. Mint „főpohárnok" elhagyta Miskolcot. Két évtizeddel a teljes birtokvesztés és édesanyja halála után, a koronauradalom szolgálatában, annak ügyészeként tért vissza. A Dőry kereskedőházat az uradalom 3-3 éves időtartamra a legtöbbet fizető görög és zsidó kereskedőknek adta bérbe. Az uradalom és a bérlők között állandósultak a jogi viták, s ezek általában a kereskedők vesztes visszavonulásával értek véget. 1791-ben arról értesülünk, hogy Dőry (IV.) Ferenc az uradalom ügyészeként a Mindszenten élő, s bort mérő nemes Pilta Mihályt lefogatta, s segítségére siető Szonte Tamás hasonlóan görög kereskedőt pedig vasra verette, s tömlöcbe záratta. Dőry (IV.) Ferenc neve 1798-ban szerepel utoljára iratokon, s ekkor már a miskolci görög katolikus templom építésével kapcsolatban. S telket a koronauradalom adományozta, s azt a görömbölyi, a hejőkeresztúri és a sajópetrii parókusok szentelték fel Dőry Ferenc jelenlétében. A terv ekkor nem valósult meg, de a mai (Búza téri) görög katolikus templom ugyanerre a telekre épült a XX. század elején, pontosan az 1910-ben történt alapkő letétel után, 1911. szeptember 15-én szentelték fel. Dőry Ferenc mellett 1763-ban a „méltóságos Dőry urak" házai között felsorolják László és András házát is. Lászlónak szintén Sennyei lány (Julianna) lett a felesége, de gyermekükről nincsen tudomásunk. András születési és halálozási idejét nem ismerjük, de geneológusuk szerint sem felesége, sem leszármazottja nem volt. Dőry Katalint az 1760-as vagyonösszeírás a jelentősebb szőlőbirtokkal rendelkezők között említi. 1758-ban már Plathy Sándor özvegyeként tűnik fel neve. Dőry (IV.) Ferencről az előzőeket kiegészítő, részben annak ellentmondó adatokat közöl munkájában Nagy Iván. „Már 1757-ben báró, aranysarkantyús vitéz, a hétszemélyes tábla ülnöke és Zemplén vármegye főispánja. Később egyszersmind császári, királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos. 1770-ik év előtt grófi rangra emeltetett utódaival együtt, egyszersmind címere megbővíttetett. A grófi címer négyfelé osztott pajzs. Az első és negyedik arany mezőben egyfejű fekete sas, a második és harmadik kék mezőben ágaskodó szarvas látható. A közepén az ősi címer egy kisebb vért vörös mezejében a kardos oroszlán tűnik fel. A pajzs fölött grófi korona nyugszik, azon három koronás nyitott sisak, melyek közül a bal oldaliból a fekete sas, a jobb