Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

,Epítette: Ungar Mór, 1938-ban' (Rákóczi Ferenc u. 6., 8. és 10. sz.) Miskolc belvárosának rehabilitációs munkálatai során, 1985-1986-ban telek- és építészettörténeti kutatásokat végeztünk abban a térségben, amelyben a XIX. század második felétől minden térkép „nem nevesített közt", pontosabban zsákutcát tüntetett fel. Az egykori Püspök, majd a XX. század elejétől a Rákóczi u. 4. számú, egyemeletes sarokház szomszédságában még három ház állt ekkor. A 6. számú egyemeletes volt, a 8. és 10-es számúak pedig földszintesek. Telekhatáruk a Széchenyi u. 10. számú épület telkével, s annak építményeivel érintkezett. A köz másik oldalán a 12. számú telek építményei a XX. század második harmadában eltűntek, helyüket a ma is látható három emeletes kelet-nyugati hosszanti elrendezésű, téglahomlokzatú épület foglalja el, amely a Szinva-meder lefedése és a közút kialakítása után kapta meg bejáratának értelmét. A sarkon különleges, egyetlen számmal jelezett épület áll, amely azonban három épület „összedolgozásának" eredménye. A köz két oldalának egykor, és ma is meglévő épületei közül ez a legértékesebb, s története is feljegyzésre érdemes. A Rákóczi u. 6. számú ház helyén egy 1904ben készített amatőr fényképfelvétel földszintes, kis alapterületű lakóházat mutat. Miskolc város mérnöki hivatalának adatai szerint 1938-ban erre a 75 négyszögölnyi telekre kért és kapott építési engedélyt a két ismert cukrászmester, Frey Mihály és Frey Jenő (egyébként testvérek is voltak). Az egyemeletes lakóház Ungár Mór tervei alapján március-július között épült fel. Az építési engedélyben feltüntették, hogy hivatalosan is utcát akarnak itt nyitni, s ehhez minden építkező tulajdonosnak ellenszolgáltatásként meghatározott területet kellett közcélra átengedni.Ezért az építkezők adókedvezményt kaptak. (Freyék ezt azért nem kapták meg, mert a 75 négyszögölből „csak" 3,5 négyszögöl terület utcához való csatolásához járultak hozzá. Ez indokolt is volt, hiszen a telekbeépítés arányait városi szabályrendelet határozta meg.) A századeleji fényképről és a lakott környezetről feltételezhető, hogy az 1938-ban elbontott kis épület barokk lakóház lehetett. Helyére épült az utcával párhuzamos nyeregtetős, egyemeletes, zárt udvaros lakóház. A háromaxisú épület földszinti középső axisa - az emeleti rizalit bevezetéseként - minimális plaszticitással ugrik ki a homlokzatból. A földszinti mező jobb szélén kap helyet a felülvilágítós, parkettás, kétszárnyú bejárati kapu. Az emeleti zónában a két szélen egyegy téglalap alaprajzú, beton mellvédű erkélyt alakítottak ki. A középső axis erkélyekig terjedő falmezője a homlokzat síkja elé ugrik. Az így „képződött" rizalit kis magasságban a nyeregtető felé emelkedik, ennélfogva alacsony, egyszerű függőlemezes párkánnyal záruló szerény attika keletkezett. Ez a lakóépület mai megjelenési formájában semmilyen említésre méltó építészeti értéket nem képvisel. Az udvari részben két, harangdongával