Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

A Rákóczi u. 4-6-8-10-es számú házak homlokzata a volt MHSZ székházból, 1986. A Rákóczi-köz találkozása a Széchenyi u. 10. számú épület déli telekhatárával, 1986 fedett kis lakóház áll, amelyek XVIII-XIX. századi elemeket ó'riznek. Feltételezésünk szerint ez Szonte Tamás görög kereskedő' egykori lakóháza udvari traktusának maradványa. A napjainkra „felszabadított' szomszédos területen a múlt század utolsó évtizedéig földszintes lakóház állt. A „Vágóhíd köz" XIX. század elejére kialakuló telekrendszerében - ez a ma már nem létező épület - az 1817. évi adatok bizonysága szerint már állott. Ekkor Kozmiczki Antal kereskedő volt a tulajdonosa. Az akkori utcakép legszerényebb objektumának számított. Az átalakítások ellenére - az 1980-as évek végén történt lebontásáig - tömegében híven őrizte a XIX. század eleji arculatát. Konty olt nyeregtetős, jellegtelen utcai homlokzattal rendelkező lakóépület volt, belsejében síkmennyezetes elemekkel. Tömegalakításától eltekintve semmiben nem emlékeztetett a múlt század eleji állapotára. Valószínű, hogy egykor a - képen látható - háromrészes bejárati kapu helyén a korabeli építőgyakorlatnak megfelelően a párkány vonallal megegyező magasságú kőkerítés, illetve az abba vágott íves záradékú bejárati kapu zárta le a telek utcafront felőli szabadon maradt részét. Az épület utcai homlokzata 1986-ban a köz legjellegtelenebb kompozíciós tétele. Két axisú homlokzata aszimmetrikus, a homlokfalat két, három, ill. négy osztású ablak törte át. Az egyetlen lemezes kiugrással képzett utcai homlokzat nyomaiban sem sejtette, hogy mögötte a múlt század első évtizedeiben keletkezett lakóterek húzódtak meg. A már szintén nem létező, Rákóczi u. 10. számú lakóház a térképeken a XIX. század közepén-végén jelenik meg. A „Malom-köz"-ben, vagy „Vágóhíd-köz"-ben ez az épület volt a legnagyobb alapterületű, s minden bizonnyal legszilárdabb építmény, hiszen az 1878-as nagy árvíz pusztításainak is ellenállt. Az 1895. évi városrendezési térkép az épület nyugati részén már