Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

kott Rákóczi - írja. Egyik vélemény, a felvégen a Resovszky-féle telket jelölte meg, melyen később a Kohn Salamon-féle gőzmalom épült. ...Bár tudjuk, hogy a fejedelem nagyobb csapatai sátorokban táboroztak, mégis az a körülmény, hogy a városunkba éppen téli szállásra vonult, - ti. 1704. január 19. március 4. között - s hogy ez évben a tél nagyon szigorú volt, azt kell feltételeznünk, hogy a város házaiban voltak elszállásolva. Hogy maga Rákóczi és udvara hol volt elszállásolva, fájdalom, eddig elé nem volt megállapítható." A hagyományt táplálta, a feltételezést erősítette, hogy valamilyen jelentó's, nagy alapterületű épületben, nemesi kúriában lehetett a szállás, ilyen pedig csak a Dőry-kúria volt. „Az egyik hagyomány szerint - írja Szendrei - a főutczán a «setét kapu» mellett lévő görög ház lett volna az. Erre a föltevésre a szóban forgó ház kapuja felett lévó' kőbe vésett czímer szolgáltatott okot, melyet Rákócziének tartottak. Ez a czímer jóval későbbi, Mária Terézia korabeli barokk stylben készült... egy osztrák fóherczeg czímere, aki talán mint katonai parancsnok tartózkodott városunkban." Ami a hagyománynak ellent mond az, hogy a Sötétkapu csak a XVIII. század végén épült meg, kialakítva a város főutcájának mai nyomvonalát; a görög kereskedőknek ekkor még nem voltak bérelt, önálló boltjaik; s a mindmáig megmaradt faragott kőcímer tulajdonosa is (ti. az Aspremontcsalád) is vitatható, pontosabban a címer nem Aspremont-címer. A legenda kialakításában, annak a várostörténetbe hiteles tényként való beillesztésében nagy szerepet játsz(hat)ott Komáromy József 1972-ben megjelent, népszerű várostörténeti munkája. A „Sötétkapu illúziók nélkül" és „A fejedelem miskolci szállása" című írásai, pontosabban az azokban foglaltak azóta számos más kiadványban is megjelentek. Előbbiben azt írtja, hogy a mai Széchenyi u. 10. és 12. számok közötti terület a középkori piacterünk része volt. Ezt először a mai Rákóczi u. 2. számú „emeletes üzletház" szűkítette le, amelyet Dőry Ferenc a város első emeletes házaként épített 1660 körül. A tér keleti részén, a Rákóczi u. 1. számnak megfelelő helyen Hevesi Mihály prédikátor háza állt a XVI. század utolsó harmadában, s annak a helyén Dőry Bálint épített földszintes kúriát. (Ezt az épületet 1955ben lebontották.) „Dőry Bálint kúriájának és a Dőry Ferenc-féle háznak nevezetes vendégei voltak 1704-ben és 1706-ban: Rákóczi Ferenc és kísérete, XIV. Lajos francia király követei, De Viard márki és Fierville lovag (=Louis Fiervüle le Herissy ezredes)." A fejedelem miskolci szállásáról pedig az alábbiakat olvassuk: „A városnak ebben az időben alig volt ötezer lakosa. Háza meg 8-900 körül. Csak az avasi templom, az akkor még földszintes scola, néhány nemesi kúria, meg Dőry Ferenc emeletes háza emelkedett ki a korábban épült házak között. ... Azt a házat, ahol Rákóczi megszállott, a város leggazdagabb nemese és tőzsére: Dőry Ferenc építtette 1650-1660 között. Ma is áll, egyik nevezetes történelmi emlékünk. Ez a «Rákóczi-ház», a Sötétkapu nyugati oldalán. Ma azonban csupán a felét őrizzük, mert a másik felét teljesen elbontották a Széchenyi utca 10. számú banképület felépítésekor (1909). Rákóczi ebben a házban szállott meg. Kísérete pedig: Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal, Forgách Simon generálisok Vay Ádám udvari főkapitány házában szálltak meg." Ebbe az 1955-ben lebontott, ekkor földszintes épületbe szállíttatta a város a fejedelem és kíséretének élelmét. Rákóczi Ferenc másodszor 1706. január 19. és február 19. között tartózkodott Miskolcon, s erről Komáromy azt írja, hogy „a Dőry-