Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

templomi székét. Ezen később még leszármazottjai is perlekedtek. Dőry Ferencnek két fia (Lénárd és István) valamint egy leánya (Zsófia) volt, ki örökölte édesanyja, Palugyai Zsófia keresztnevét. Lénártot, mint a Fábián kapun túli területen két házhelytulajdonosát 1691-ben említik először. Még ebben az évtizedben meghalt, mert örökbe hagyott ingatlanjai között feljegyezték a kúriabeli részét, amely egy kővel boltozott szoba, s egy kisebb szoba volt - feltehetően - értéktelenebb anyagból. (A kor szóhasználata szerint a „bolt", „kőbolt", „boltozott kőbolt" jelentése kővel fedett, jó állagú ház, boltozott épület volt.) Dőry Lénárt apja halála után - tulajdonosa lett a mai KálvinKandia utcák találkozásánál a Szinván állott Alsó-malomnak is. A városi „hivatalban" perceptorként, tehát a város jövedelmének beszedőjeként - mai fogalmaink szerint városgazdaként említik a XVII. század közepén. Dőry István 1652-ben - apjával együtt sokadjára tűnik fel az iratokban. A diósgyőri vár és annak uradalma zálogosbérlők kezében volt. Ezeknek további zálogbaadása folytatódott, s így szerzünk tudomást arról, hogy Dőry István Nyáry Zsigmondtól, apja pedig Kemény János özvegyétől, Lónyay Annától vett zálogba diósgyőri földeket. A zálogbérlet kiterjedt miskolci ingatlanokra is. Dőry István a nevezetes udvarházban, vagy „kúriában" 1642-ben korcsmát tartott, amelynek cégérét másik két miskolci leverte. Az említés azért fontos, mert az ún. Dőry-ház (az apa, örökösödés révén később két fia és leánya közös tulajdonában) az 1640-es évektől ugyanúgy jelenik meg a feljegyzésekben, mint az azt követő évtizedekben. Dőry István később saját házat építtethetett, hiszen az 1689-1690. évi adóösszeírásban már Miskolc II. számú városrészében írták össze, s itt a legtöbb adót ő fizette. (Személyéről ez az utolsó adatunk egyben. Elhalálozásának dátumát nem ismerjük.) Az adózási kerületekre osztott Miskolcon 1666-ban, 1686-ban készült adókivetési lajstrom. Ezt kiegészíti az 1702. évi ún. Kötelkönyv, s az 1817-ben készült ún. Liber Funduális, a telkek könyve. Ezekből nyomon követhető a tulajdonosok változása, jelen esetben a Dőry-família városi telkeinek és házainak elhelyezkedése, gyarapodása. 1666-ban és 1686-ban Dőry-telek és ház a Rákóczi u. 1-3. szám, a Hunyadi u. 1. szám, a Széchenyi u. 1. szám és a Rákóczi u. 18. szám alatt van feltüntetve. Utóbbi még Boldizsár-Dőry telek, tehát Dőry Zsófia lakott itt Boldizsár Zsigmonddal. 1702-ben a Hunyadi utcai, a Rákóczi és a Széchenyi utcai házak mellett Dőry Ferencnek a Széchenyi u. mai 36. szám alatt (a malom közvetlen szomszédságában, Dőry Zsófiának pedig a Széchenyi u. 57-59. szám alatt volt házas ingatlana. 1768-ban a mai Almássy kúriát Plathy Sándorné, a már bárói rangra emelt Dőry Katica lakta, a Korona (mai volt Avas) szálló helyén testvérének, Dőry Lászlónak, a Széchenyi u. 29. szám alatt id. Dőry Lénártnak volt háza. A XVII. század utolsó évtizedében Miskolc leggazdagabb lakója Dőry András, akinek öt kúriáját írják össze a városban, s ettől négy lakott, pusztán egy háza állt üresen. (Joggal gondolhatjuk, hogy vagyonát lakásvásárlásba fektette.) A városban megtelepedett Dőry Ferencnek a már említett két fia mellett harmadik gyermeke Dőry Zsófia volt, aki a hasonlóan gazdag Boldizsár-Balla Zsigmond felesége lett, majd annak halála után Ivócsi Istvánhoz ment feleségül. Örökölt vagyonában aligha kételkedhetünk, hiszen 1675-ben jelentős pénzösszeggel a várost is kisegítették. Az ekkor kelt (s Szendrei János által kö-