Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

zölt) oklevél szerint Miskolc Rákóczi Ferenctől megvásárolta annak Borsod megye négy településén lévő birtokát. Az Arnót, Besenyő, Kelecsény és Zsolca határában fekvő területek az ónodi várhoz tartoztak. Ezt a fejedelem zálogba adta Miskolcnak. A város olyan kötelezettség mellett vette fel a zálog összegét Ivócsi Istvántól és Dőry Zsófiától, ha azt egy éven belül a hitelezőknek nem adják vissza, a fenti települések valamennyi tartozékukkal (zsellérek, jobbágyok, állatállomány) őket illetik meg. A fejedelem később visszavásárolta ezeket a területeket, de egy 1704-ben Munkácson kelt levelében újra elzálogosította Miskolcnak. (A szabadságharc bukása után ezek a területek a kincstárra szálltak, majd a diósgyőri koronauradalomhoz csatolták őket.) A gazdag Dőry Zsófia neve még néhányszor feltűnik, főleg avasi szőlővásárlás, öröklés és perek kapcsán, aztán „eltűnik a történelemben", nem tudjuk mikor halt meg, s mi lett vagyonával. A Dőry-család a Lénárt-ágon öröklődött tovább, s gyermekei közül I. András Borsod vármegye alispáni székébe is ülhetett. 1665 körül születhetett, 1704-ben végrendelkezett, de nevével még évek múlva is találkozunk peres iratokban. Halálozásának idejét nem ismerjük. A birtokszerzésen, egyházi birtokadományozáson, birtokpereken kívül két vonatkozásban tette nevét ismertté. Elkötelezett, érveit ütlegeléssel is nyomatékosító református, valamint katonáskodó ember volt. 1692-1696 között tapolcai szőlők kapcsán perlekedett a katolikus apáttal, de ezt megelőzően a Középszeren lévő egyik szőlőjét a református egyháznak adományozta. 1680-ban Thököly Imrével, illetve katonáival gyűlt meg a baja. Mint alispán nem tudta megfizetni a megyére kivetett rendkívüli adót, ennek fejében Thökölyék elhajtották a város állatállományát. 1685-ben a király katonái bántak vele hasonlóan: négy gabonásvermét felbontották, a búzát elhordták, a miskolci szőlőit megdézsmálták, s pincéinek borával együtt Ónodra szállították a várkatonaság ellátására. Ő maga és fia, II. András is a kurucok mellé állt, sőt részt is vett lovasként a szabadságharcban. Mivel fia hasonló elveket követett, nem ismerve I. András halálozásának időpontját, nehéz eldönteni, hogy ő vagy fia volt Rákóczi Ferenc szállásadója miskolci beszállásolásai idején. Dőry (I.) Andrásnak négy gyermeke született, akikről, s feleségéről figyelemreméltó módon emlékezett meg és gondoskodott végrendeletében. A legidősebb fia, II. András volt a legismertebb, Zsuzsannáról, Istvánról, Jánosról és Lénártról nincsenek érdemi adataink. Nagy Iván geneológiája szerint 1677-1735 között élt, első felesége Pécsy Anna, második felesége báró Nikházy Mária volt, aki Grassalkovich Antallal szemben szinte a teljes családi vagyont elveszítette. Református vallásosságáról feljegyezték, hogy Borsy Mihály megyei alispán 1727-ben hozzájárult ahhoz, hogy a minoriták Miskolcon megtelepedjenek, s ennek meggátolásáért Dőry András minden tekintélyét latba vetette. A „majdnem teljesen kiszorított vallás terjesztésére" az egri püspök két szerzetest kívánt küldeni. „A helv. hitvallásúak a minoriták ezen szándékáról értesülvén - írja Szendrei János - Dőry András ref. nemes vezetése mellett majd 3 évig megakadályozták, hogy a minoriták a terület tulajdonába jussanak." Kelemen Didák rendfőnök ezért ment el az 1728. évi pozsonyi országgyűlésre, ahol hozzászólásaival, beszédeivel elérte, hogy III. Károly király megengedte a minoriták miskolci megtelepedését. 1728. december végén így megszületett a szepesi kamara utasítása, hogy a