Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

TARKÁNYI BÉLA (Miskolc, 1821. - Eger, 1886.) Szegény miskolci családban született, eredeti nevén Viperina József. Iskoláit Miskolcon kezdte, majd a német nyelvet Lőcsén tanulta, s a gimnáziumot szülővárosában fejezte be. 1836-ban vették fel Egerben kispapnak, de teológiai tanulmányait csak két év múlva kezdte meg. A teológia elvégzése után az érseki titkárságon kapott munkát, írói pályája is ekkor kezdődött. Balladájával (1840), egy szatírájával (1842), majd versével (1844) felhívta magára a Kisfaludy Társaság figyelmét. 1841-től kezdte írni naplóját, s ekkor indult Pestre is az ottani írók, költők látogatására. 1844- ben áldozó pappá szentelték. Munkássága már annyira ismert volt, hogy a Debrecenből Pestre tartó Petőfi Sándor is felkereste Egerben. (Nevét pappá szentelésekor változtatta meg.) Az 1840-es évek második fele mozgalmas életet hozott: szolgált a palócföldi Szent Erzsébeten, majd 1845- ben visszatért Miskolcra, aztán 1846-ban az egri érsekkel külföldi útra indult. 1847-ben Bécsben és Pozsonyban járt. 1850-1860 között fordított, énekes füzeteket jelentetett meg, de dolgozott vallásos tankönyveken is. 1858-ban Etyekre, az ottani plébániára kérte áthelyezését. Világi és egyházi, sokoldalú irodalmi tevékenységét az Akadémia azzal ismerte el, hogy 1858-ban levelező tagjává választotta. Székfoglalóját „A vallási költészetről, különösen a népénekekről" címen tartotta meg. 1880-ban, mint a Nyelv- és Széptudományi Osztály tagját az Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Mint költő és egyházi író 1867-től tagja volt a Kisfaludy Társaságnak is. IX. Pius pápa a szentírás fordításáért, a király irodalmi és tudományos tevékenységéért ismerte el. Az egri káptalan tagjaként 1872Tárkányi Béla (metszet), 1857 tői a borsmonostori apáti címet is megkapta. Széleskörű munkásságának része volt, hogy egyházmegyéjének népiskolai felügyeletével bízták meg. „Világjáró" ember volt, de minden útja Rómába vezetett. Eletének utolsó éveiben értékes műkincseit, képtárát, tárgyi gyűjteményét a Képcsarnoknak ajándékozta.